2015. október 16., péntek

Pergető iskola
A wobblerek talán a legeredményesebb műcsalik. 
Felépítésük a következő: a műcsali teste - amely legtöbbször fából, ritkábban műanyagból készül - úgy van kisúlyozva, még ha nem is süllyedő típusról van szó, hogy az áramvonalas test ne billeghessen "idétlenül", hanem a beragasztott, legtöbbször műanyag nyelvnek köszönhetően húzásra remegéssel, veretéssel válaszoljon. A wobbler testében végig kell, hogy fusson a fémszál, amelybe a műcsali orránál a karabinert, vagy közvetlenül a zsinórt rögzítjük. Léteznek wobblerek, amik csupán egyetlen, míg olyanok, amelyek 3 darab háromágú horoggal vannak szerelve - ezt leginkább a méret határozza meg. (Egy kisebb, 3-4 centis úszó wobbler el sem bírna két hármashorgot, mert nem mozogna szépen, csak kóvályogna)
Áramvonalas test, hogy megfelelően mozogjon a műcsali. Persze a jó mozgáshoz hozzátartozik a jól kialakított terelőnyelv is!
A wobblereknek a vízhez viszonyított fajsúlyuk szerint három típusa létezik, ezek a következők: úszó, merülő, és a kevéssé elterjedt lebegő fajták. A gyártók más és más fantázianévvel látják el a típusokat, amelyek olykor kísértetiesen hasonlítanak a konkurens termékekre. Az úszó wobblerek húzásra merülnek a víz felszíne alá, nyelvkiképzésüknek megfelelő vízmélységet tartva. Ezekkel általában a felszín közelében, vagy sekély vizeken lehet eredményes a pergető horgász. A süllyedő (merülő) wobblerek legfőbb ismérve, hogy bedobás után, nyugalmi helyzetben gyorsan lesüllyednek a vízfenékre, onnan viszont kis gyakorlattal azonos szinten tudjuk őket húzni. Ideálisak állóvízi horgászathoz, ahol nincsen vízáramlás, amely segítené az úszó wobblereket megfelelő mélységben vezetni. A lebegő típus, amely gyakorlatilag nagyon lassan süllyed, készül nyelv nélküli és nyelvvel ellátott változatban egyaránt. Különleges súlyozásának köszönhetően, megfelelő gyakorlattal nagyon élethűen lehet vezetni. Az úszó wobblerek a "floating", a süllyedők a "sinking", a lebegők a "suspending" feliratot hordozzák dobozaikon.
A nyelv állása határozza meg azt, hogy a műcsali milyen vízmélységben haladjon. A beragasztott műanyag csőr, a vízszinteshez közeli állásával mélyre, míg a függőlegeshez közeli nyelv csak a felszín alá tereli wobblerünket. A nyelv hossza is meghatározza valamelyest a vontatási mélységet. Ne feledkezzünk meg a híres tört csőrről sem: ez gyakorlatilag egy L alakú vezetőlemez, kissé döntve persze, amit mind úszó, mind süllyedő wobblereknél alkalmaznak. A süllyedőknél kevésbé széles kiképzést kap, mint az úszó típusoknál, az úszók ezért nem merülnek túl mélyre, a süllyedőket pedig ezért tudjuk szintet tartóan vezetni.
                                                               Különféle nyelvállások
És lássuk, miként lehet még csoportosítani a fahalakat: vannak egy-, és persze többrészes (két, vagy akár három különböző darabból álló) wobblerek. A többrészesekről általánosságban elmondható, hogy azonos típusú egyrészessel összehasonlítva az általuk leadott rezgésszám nagyobb. Így például egyes típusok bizonyos vizeken nemhogy halcsalogatóak, hanem kifejezetten halriasztóak, zajosak lehetnek. (Egy példa: folyón gyakran használom az erős sodrású részeken az SSR és az Original jelzésű Rapalákat. De: a kétrészes CDJ-k ugyanitt húzva gyönyörűen mozognak, csak túl erősen - a süllők és balinok pedig messzire kerülik őket. Bezzeg állóvízen már egészen más a helyzet, de az egy más történet...)


                                       Kétrészes, törtcsőrű, süllyedő wobbler, éjjeli színben





 Egyrészes, leginkább nappal használatos wobbler, méretéből fakadóan (13 cm) három horoggal szerelve

Egyrészes wobblert univerzálisként használhatunk, például a CDSR sorozatot a Rapalától. Mind álló-, mind folyóvízen eredményes csali, így akik általában - vagy pedig kizárólag - folyókon szeretnének dobálni, ők szerintem egyrészesekből szerezzenek be néhány választott darabot. Azonban még folyón is jó szolgálatot tehet néhány süllyedő, kétrészes wobbler, ha ne adj isten kisvíznél találunk kellően mély visszaforgót, vagy langót. Az állóvízi pergetők a süllyedőket válasszák, s ha tehetik, inkább a kétrészesekből válogassanak.

Elérkeztem egy sarkalatos ponthoz: jó jó, értem most már, hogy általában - ami nem biztos, hogy azért mindig működik... - milyen típusú wobbler kéne nekem, de könyörgöm, milyen színű legyen? A választott színnek a legnagyobb jelentősége a horgász hitében rejlik. Az általánosság azonban leírható - immár ki tudja, hányadszor - itt is: nappal kevésbé rikító, míg éjszaka majd jöhetnek a feltűnő színűek is. A nappali nyerő színek gyakran eredményesek éjjel is, tehát univerzálisnak tekinthető a fekete hátú, ezüst vagy szürke oldalú, hófehér hasú csali. Éjjelre (álló és folyóvízi tapasztalataim, valamint ismerőseimét is ide számítva) a neonzöld hátú, ezüst oldalú, fehér hasú fahal az egyik legjobb. Ugyanez piros háttal is kiváló, de még a barnás árnyalatú, narancsvörös hasú példányok is eredményesen vizsgáztak fogósság tekintetében. Hangsúlyozom, ezek a barátaim és magam tapasztalatai, ezért nem lehet és nem is szabad mindent erre alapozni.

Nappalra való színek

Remélem, valamelyest segítséget nyújtottam azon horgászoknak, akik idén szeretnének wobblerrel halat fogni.

2015. október 13., kedd

Pergető iskola !!
Ezt a cikket elsősorban azoknak ajánlom, akik számára gondot jelent a twistergumi használatba vétele, ólom fejjel történő ellátása. Lássuk, hogyan is kell mindezt elvégezni.
Fölfűzésre váró, egyfarkú test és a hozzá passzoló fej. Az ólomfej ideális mérete: 5-10 gr között van. Nagyobbat csak mélyebb álló és folyóvízen használok !



A képen megjelöltem, hogy a fej mellé helyezett testen hol kell kibújtatni a horgot. Ez a biztos támpont nagy segítség, főleg a kezdő horgászoknak !




A test közepébe vezessük a horgot!


A horog hegyének a megjelölt helyen kell kibújnia!


Lényeges, hogy a horogra húzott test egyenesen legyen fölfűzve, ne legyen görbe !


Egészen az ólomfej pereméig húzzuk föl a gumit!


Twister, immár bevetésre várva !


A jó twister nagyon lágy - a vízszintesen tartott csali farka lekonyul, erősen lelóg. Ez a jó mozgás előfeltétele.
Egy remekül összeválogatott, sokféle színt és méretet magában foglaló készlet. Twisterálló dobozban, amelyet nem mar szét a gumi. A különböző színeket is más és más fakkba helyezzük, ugyanis megfestik egymást.


Csákó Gábor!

2015. október 10., szombat

EUROSTAR GYERMEK PERGETŐ HORGÁSZTÁBOR A VELENCEI-TÓNÁL
Tisztelt Érdeklődő Szülők, Gyerekek!
2015 őszén megrendezésre kerül a Velencei-tónál a Gyermek Horgásztábor 5-17 év közötti gyerekek számára.
Időpont:
2015.10.27.-10.29.
Utazás: Egyénileg!
PROGRAM:

Kedd
10:00-ig Érkezés, szoba
10:30 Házirend és program ismertetése
11:00 Felszerelés átnézése, ismertetése
13:00 Ebéd
14:00 Pergetés
19:00 Vacsora
20:00 szabad foglalkozás, lefekvés

Szerda
07:30 Ébresztő, tisztálkodás
08:00 Reggeli
09:00 Pergetés 
13:00 Ebéd
14:00 Pergetés
19:00 Vacsora
20:00 Szabad foglalkozás, lefekvés

Csütörtök
07:30 Ébresztő, tisztálkodás
08:00 Reggeli
09:00 Pergetés
13:00 Ebéd
15:00 Hazautazás
SZÁLLÁS:
Dokk Caffe Agárd, mely 6-8 személy kényelmes elszállásolására alkalmas. 
ÉTKEZÉS:
A tábor ideje alatt a gyerekeknek napi háromszori étkezést biztosítunk. Első nap ebéddel indul a tábor és a harmadik napon ebéddel zárul.
Kérjük, hogy amennyiben a gyermek vegetáriánus, vagy bármiféle ételallergiát, tej,- lisztérzékenységet előre jelezni szíveskedjenek!
PROGRAMOK:
A programok során a gyerekek megismerkednek a különféle halakkal, pergető módszerrel, ezeket gyakorolni fogják. 
FONTOSABB SZABÁLYOK ÉS FELÜGYELET:
A megérkezést követően első nap minden résztvevővel ismertetve lesznek a legfontosabb biztonsági rendszabályok, melyek betartása a horgászat és a tábor teljes időtartama alatt mindenkire nézve kötelező érvényű.
Azok a gyerekek, akik a tábor ideje alatt kirívóan közösségellenes magatartást tanúsítanak, vagy súlyos vétséget követnek el, a táborból kizárásra kerülnek. A szülő a kizárás tényéről és annak okáról azonnali hatállyal értesítést kap és a gyereket köteles a táborból elszállítani. A gyermekek felügyeletét 2 fő –álladóan jelen lévő – felnőtt személy látja el. 
ÉRTÉKTÁRGYAK, FELSZERELÉS:
A gyerekeknek a táborozás során térítésmentesen biztosítjuk a horgászathoz és az ahhoz kapcsolódó előadásokhoz szükséges felszerelést, etetőanyagot, csalit, haltartót, merítőhálót, egyéb felszerelési tárgyat.
A táborozás ideje alatt a gyerekeknek egy darab horgászbotra (pergető) lesz szükségük, mely felszerelt legyen. Szükség esetén a felszerelésében segítséget nyújtunk.
Más horgászfelszerelésre a gyereknek nem lesz szüksége!
Akinek nincs felszerelése, az a jelentkezéskor azt jelezze.
Pénzt, egyéb értéktárgyat mindenki csak saját felelősségére hozzon magával, azokért felelősséget nem vállalunk. Tekintettel a tábor által biztosított ellátásra és felszerelésekre nem javasoljuk a túlzottan nagy mennyiségű készpénz hozatalát.
Ezen kívül a gyerek feltétlenül hozzon magával: Esőkabátot, vízálló cipőt vagy csizmát, melegítőt, sportcipőt, váltó cipőt, pólókat, tisztálkodó szereket, törülközőt, valamint a rendszeresen szedett gyógyszert!
RÉSZVÉTELI DÍJ, FIZETÉS:
A tábor 3 nap 2 éjszaka időtartamú, részvételi díja bruttó: 25.000Ft, mely magában foglalja:
szállás, napi 3x étkezést,
kísérői felügyeletet
szükséges felszereléseket, etető- és csalizó anyagot
horgászismereti oktatást
a táborozásról készített fényképeket.
Bent alvás nélkül Kedd 10:00-tól Csütörtök 15:00-ig a részvételi díj19.000Ft, az ár az előzőekben említetteket tartalmazza a szállás kivételével.
Fizetés módja:
Készpénzben a teljes összeg a turnus kezdetekor az érkezés napján.

A tábort 5 fő jelentkező esetében indítjuk el!!!

2015. június 2., kedd

Csonti tűzés helyesen

Az élő csali akkor fogós, ha élő. Néhány kivételtől eltekintve, mint amilyen a csonti báb, vagy a vágott giliszta, az élő csali mozgásával hívja fel magára a figyelmet.Fontos ezért úgy tűzni a horogra, hogy minél tovább az maradjon. Ezt sajnos sokan elrontják, majd őrzik a vizet kapás nélkül.

A csontkukac vastagabbik végén van egy kis bőrdarab, ami épp megfelelő erre a célra. A tűhegyes horgot épp csak a bőrön szúrjuk át, ahogy az a lenti képen is látható.



Ha így kínáljuk fel a csalit, az percekkel a vízbe érés után is élő marad, mozgásával folyamatosan csalogatja majd az arra úszkáló halakat.
Csak egy kis odafigyelésre van szükség, hogy a betlit sikeres pecává változtassuk.

2015. május 28., csütörtök



2015.06.28-07.03. 
2015.07.12.-07.17. 
2015.07.26-07.31. 
2015.08.09-08.14. 

Jelentkezz, mert fogynak a helyeink!!!

2015. május 25., hétfő

Kukorica vagy pellet?

Régóta foglalkoztat a kérdés, melyikkel érdemesebb pontyra pecázni? Miközben a csapból is a pelletek és bojlik folynak mindenféle íz variációban, addig a kukorica és más szemes termény, mintha veszítene népszerűségéből, a partszélre kerül a pontyhorgászatban kiegészítő etetésként. Tényleg ennyire fogósak a mesterségesen előállított csalik? Valóban megéri tízszer-hússzor annyit áldozni rá?
Sokáig természetesnek gondoltam, hogy igen. Ízesebbek, tartósabbak, illatosak. Kellemesek halnak és horgásznak egyaránt. Azonkívül jól is néznek ki, ami nem utolsó szempont! Néhány év elteltével most azt gondolom, mindnek megvan a helye, pozitív-negatív tulajdonsága, amit ha kitapasztalunk, az előnyünkre tudunk fordítani!

Horgászat pelletekkel
A pelletek alapvetően halak számára összeállított takarmánykeverékek, melyek pontosan az igényeikhez, táplálkozásukhoz vannak igazítva. A magas fehérjetartalmú (30% fellett)  pelleteket általában ivadékneveléshez, míg az alacsonyabbakat utóneveléshez használják. Ennek ellentmondani látszik, hogy sok nagy pontyot terelnek szákba fehérje dús csalival, bizonyítva, hogy a nagy halak sem vetik meg az ízes falatokat. Elvégre a nagy pontyok nem a sás rágcsálásától nőnek meg, hanem a vízben található kagylókból származó fehérjétől.
További előnye a pelleteknek, hogy fogósságuk mellett csökkentik a környezeti terhelést, mivel a halak a teljes pellet 90%-át megemésztik és felhasználják.
 Összeszedtem néhány tulajdonságot, amit érdemes szem előtt tartani, amikor pellettel pecázunk:
Sokáig eltartható, nem romlik/erjed/büdösödik meg. Ezt alacsony víztartalmának köszönheti.
Sokoldalú, számtalan összetételben és íz variációban készül.
Többféle képen felkínálható, köszönhetően annak, hogy készül lebegő és puha (soft) pellet is, melyet akár horogra is tűzhetünk.
Jól oldódik, íz anyagait messzebbre juttatja ezáltal könnyebb az etetésre csalni és kapásra bírni a pontyokat.

Horgászat kukoricával
Gyerekkorom óta horgászom kukoricával. A legolcsóbb és legsokoldalúbb csali, amit valaha használtam. Magyarországon ponty úgy nem hal meg, hogy ne evett volna valaha kukoricát. Tógazdaságokban is sokszor ezzel etetik, ezen nő fel, épp ezért jól is fogható vele. Sajnos nem hasznosul olyan mértékben, mint a pellet.
 Azért szeretek kukoricával horgászni, mert:
Szárítva évekig eláll.
Többféle képen elkészíthető, ízesíthető. Gondoljunk csak a mézes, epres és pálinkás verziók fogósságára, de a kefires tejes kukorica is csodákra képes.
Könnyen beszerezhető. Könnyebb felsorolni, hogy hol nem lehet kapni.
Horogálló, amit héjjának köszönhet. Órákig tart a horgon, hajszálelőkén megfőzve is.
Ételfestékekkel színezhető. Van hogy a kék jobban megy egy vízen, mint a sárga.

Konklúzió

A fent felsoroltak mellett számos más érdeme is van egy-egy csalinak, de a tudásom hiányosságai és a cikk terjedelme miatt egyenlőre ennyivel szolgálhatok. Összefoglalásul azt tudom mondani, ha helyén használjuk a csalikat, akkor sikeresek leszünk. Ha nem, a legdrágább pellet is annyit fog érni, mint a horogra hegesztett csapágygolyó.

2015. május 18., hétfő

Az 5 legnépszerűbb békés hal

Végeztem egy kis kutatást a hazai békés halakkal kapcsolatban. Kíváncsi voltam, melyek a legnépszerűbb békés halak. Segítségül hívtam a Google különböző eszközeit, hogy megállapítsam, melyik halfajra hány keresés történik egy-egy hónapban. Íme az eredmény.
1. Ponty
Azt hiszem, ez kevesekben okozott meglepetést. Hazánk horgászvizeinek első számú hala a ponty. 
A horgászok 80%-át szerintem csak ez érdekli, a keresésekből legalábbis ez derül ki. Rajongunk a pontyért, egy-egy nagyobb példány köré pedig már külön kultusz épül.
2. Kárász
Ő a személyes kedvencem, a horgásztavak nem is tudom milye. Elpusztíthatatlan, igénytelen és jól fogható. Mindenhol szaporodik, mindenhol megél. Szép de robusztus testarányokkal rendelkező hal. Arany színben igazán pompázatos látvány. Érdemes észben tartani, hogy Magyarországon csak az aranykárász őshonos, az ezüstkárász inváziós halnak számít.
3. Keszeg
Számos alfaja van, gondoljunk csak a dévérre, karika- és bagolykeszegre vagy a vörösszárnyúra. Aki gyerekkorában horgászni kezd, az spiccbottal fog keszeget. Ha nem így lett volna, gyorsan tessék bepótolni, mert igazi élmény a keszegezés. Tegyük még hozzá, hogy a legtöbb horgászversenyen messze a legnagyobb súlyban fogott halfajta.
4. Sneci
A sneci tulajdonképpen nem mindenhol jelöl konkrét halfajt. Magyarország egyes területein inkább az apró halak gyűjtőneve, mely magába foglalja a kis bodorkákat, szélhajtó küszt és apró termetű keszegeket (tulajdonképpen csalihalakat). De maradjunk a szaknyelvnél, a sneci tulajdonképpen a szélhajtó küsz becsületes népies neve. Döbbenet, de valójában a pontyfélék családjába tartozik.
5. Compó
Más néven doktorhal. Gyönyörű zöld pikkelyes testű és piros szemű uszonyos horgásztavaink ritka, különleges lakója. A néphit szerint  a compó testével hozzá dörgölőzik a sérült halakhoz, hogy nyálkájával gyógyítsa sebeiket. Hivatalosan ez ugyan nem nyert bizonyítást, de a gondos tógazda tudja, hogy ha compót telepít, akkor bizonyos betegségek és élősködők eltűnnek a vízből.
Nektek melyik a kedvencetek?



2015. április 24., péntek

Horgászat szakáll nélküli horoggal!

Amióta az eszemet tudom, a horgoknak volt szakálla, hogy jobban megtartsa a halat fárasztás közben. Őszintén szólva jó darabig fel sem merült bennem, hogy a szakáll néha többet árt mint használ. Pedig...

A szakállas horog
A szakáll eredeti rendeltetése az, hogy a horgot ne hagyja kifordulni a hal szájából, legyen az ponty, csuka, vagy keszeg. Ez azonban a horog méreténél nagyobb sebbel jár, épp a szakáll miatt. Amit nyerünk a réven, elveszthetjük a vámon. Ráadásul sokszor jártam úgy, hogy a hal vergődése közben kirázta magából a horgot, mert a szakáll segített tovább tágítani a sebet. Ekkor ötlött fel bennem, hogy a szakállas horog tényleg olyan jól tart? Nos, nem mindig. Ennek oka épp a szakállban keresendő.
·        Akadáskor nagyobb sebet ejt, mert a szakállnál a horog keresztmetszete nagyobb. Amellett, hogy lassabban gyógyuló sérülést okoz, könnyen szakítja tovább a hal száját, melynek oka egyszerűen az, hogy a szakáll úgy viselkedik, mint egy apró fűrészfog, alaposan megdolgozza a halat.
·        A nagyobb fájdalom miatt erősebben küzd az uszonyos, vadul rázza a fejét, egyre-egyre tágítva tovább a sebet. Ha sokáig tart a huzavona, bizony könnyebben kifordul a horog szakáll miatt nagyobbra lyukasztott, majd a fárasztás során kitágított sebből 
Mindezeket végiggondolva döntöttem tavaly a szakáll nélküli horog használata mellett.

Peca a szakállon túl
A szakáll nélküli  horog gyakorlatilag egy hajlított tű. Először nem fűztem sok reményt hozzá, de a külföldi horgászsajtóban annyit áradoznak róla! Hazánkban is egyre szaporodnak azok a tavak, ahol kizárólag lenyomott szakállal, vagy szakáll nélküli horoggal lehet horgászni. Lássuk csak, milyen előnyökkel jár ez a horgász számára.

  • Könnyebb az akasztás. Ez azért van, mert nem kell a szakállat is átcibálni, belerántani például a ponty porcos száján, egyszerűen csak "beleszalad" a horog. 50 méterről horgászva a damil nyúlik - bármilyen vastag legyen is -, ezért minden kis trükkre szükség van, hogy a kapásból akasztás majd pedig szákolás legyen. Szakáll nélkül ez könnyebb!
  • A kis seb miatt - ami valóban egy tűszúrás - kisebb a fájdalom, ezért a hal nem vergődik annyira, könnyebb fárasztani és megszákolni. Az a tapasztalatom, hogy az így megakasztott hal nyugodtabb.
  • A visszaengedett hal sokkal gyorsabban gyógyul, ha nincs szétszaggatva a szája. Szebb kort ér meg, nagyobbra nő, ezért még nagyobb dicsőség lesz horogra keríteni és szebben mutat majd a fotón. Ez a keszegekre is igaz!
  • Könnyű a horogszabadítás. Nem kapaszkodik a horog a hal szájába, ezért kézzel sem gond kifordítani, gyorsabb, tisztább a dolog.
A tévhitekről
Szóljunk egy pár szót azért az árnyékos oldalról is. Az egyik leggyakoribb, amit másoktól hallok, hogy a szakáll nélküli horog kevésbé tartja a halat. Ez igaz is, meg nem is. Ha folyamatosan tartjuk a kontaktust, akkor a halvesztés esélye minimális. Persze, ha megnézünk egy horgászversenyt, a versenyzők szakállas horgot használnak, de nem véletlenül. Nekik minden gramm számít, két-három elvesztett keszeg az ötvenből, bizony látszik a mérlegelésnél és látszhat a helyezésnél. Ettől eltekintve hétköznapi horgászatok alkalmával a különbség tapasztalatom szerint nem mérhető. Folyamatosan feszesen kell tartani a zsinórt és akkor meg is szákoljuk, amit megakasztottunk!
Sokan mondják, hogy csalitól is függ, használhatunk-e szakáll nélküli horgot. Ez kétségtelen! Nekem  ugyan még sosem esett le csonti vagy pinki ilyen horogról, de például a gilisztát sosem próbáltam. El tudom képzelni, hogy addig tekergőzik, amíg leügyeskedi magát. Ragadozók horgászatánál sem mindig lehet jó, mert azért ott van ribillió (bár hallottam már ragadozó horgászatához is lenyomott / szakáll nélküli horgot megkövetelő tavat )! De hogy sommázzam, csonti, pinki, szúnyog vagy kukorica nyugodtan mehet, ezekkel nem lesz gond!

Zárszó
Személy szerint a szakáll nélküli horognak több előnyét tapasztaltam, mint amennyi hátrányával szembesültem. Igaz ez a finom szerelékes peca keretein belül, mert példának okáért harcsázni nem harcsáztam ilyen horoggal. Kötve hiszem, hogy megmaradna egy nagyobb csokor pióca rajta. Vagy akár egy is. Ettől eltekintve mindenkit bátorítok, hogy próbálja ki a szakáll nélküli horgot. Ha eddig betegre fogta magát, ez után is betegre fogja, viszont sokkal kényelmesebben! Akinek pedig számít, hogy a hal, amit visszaenged életben maradjon, annak a szakáll nélküli horog használata erősen ajánlott!



2015. március 31., kedd

A picker jelentősége, a hétköznapi horgászatban!

Szeretném megosztani tapasztalataimat, azokkal a horgásztársaimmal, akik akkor is halat akarnak fogni, amikor más nem fog, és egyben lehetőséget kínálok azoknak, akik eddig a fent említett horgászmódszert művelték. Egy olyan horgászmódszert fogok bemutatni amelyet, ha megfelelően alkalmazunk, akkor garantáltan nem fogunk hal nélkül távozni a partról!
Mindenek előtt fontos megemlíteni, hogy a fent említett horgászmódszert űző horgásztársak, sokszor azért nem fognak halat, mert a pontyok és a keszegek inkább kijjebb, közelebb a parthoz lakmároznak, mert ott sokkal több a táplálék, mint bent a meder mélyebb vizeiben. Gyakran, elég maximum 30-40 m-re horgászni a parttól, főleg olyan helyeken, ahol medertörések találhatóak a partközeli sávban vagy esetleg ott, ahol már ilyen távon is mély víz található. Itt a halak már biztonságban érzik magukat, és bátran táplálkoznak, esetleg télen még vermelnek is.
Nem árt az elején tisztázni, hogy picker mit is jelent valójában? Olyan finomszerelékes horgászeszköz, amely a fenekező horgászat legfinomabb változatát teszi lehetővé. A kapást nem egy plusz kapásjelző karika vagy csipesz közvetíti, hanem a rendkívül finom érzékeny spicc. Ezen a legapróbb rezdülések, apró jelzések is látványosan nyomon követhetők. Érzékenysége felveszi a versenyt a legfinomabb úszós horgászattal. Először ismerkedjünk meg a kellékekkel. A legfontosabb kellék természetesen a bot. A jellemzői a következők: Leggyakrabban használt méretek 2,7 és 3 m. Anyaga a legegyszerűbbeknek üvegszál. Ezt követik a kompozit botok, amely a következőképpen születik, ötvözik a rugalmas és erős üvegszálat, a könnyű és szintén erős karbon szállal. A "legdrágább" és legjobb minőségű botok azonban, mind egytől egyig karbonból készülnek. Gyűrűzette, a legolcsóbb botoknak is általában SIC vagy SIC II. A kettő között annyi a különbség, hogy az egyik teljes keresztmetszetében Szilícium Carbidból (rendkívül kopásálló anyagból) készül, míg az utóbbi gyűrű külső felületén található csak ez a nemes anyag. Dobósúlyuk ritkán van feltüntetve a boton. Ez általában 10-40 gr, de a legerősebb sem haladja meg az 50 gr-ot. Hiszen ha e fölé lép, akkor már nem is picker, hanem feederbot. Erről azonban majd később esik szó. A pickerbotok általában, a mai botárakhoz mérten nagyon olcsók, így nem kell több tízezer forintot kiadni, de sokszor még tízezret sem, hogy birtokba vehessük első, kiváló minőségű, rezgőspicces botunkat. Ezek a kiváló halfogó eszközök készülnek mind teleszkópos, mind több részes kivitelben. A teleszkópos pickerbotok nagyon kicsire összecsukhatóak, így akár egy hátizsákba is befér legalább kettő. A bot lelke a spicc. Spicceik, amelyekből általában 3 jár a bothoz, nagyon érzékenyek, szinte lehetetlen leszakítani velük, még a legvékonyabb előkéket is. Ezek az érzékeny kapásjelzők lehetővé teszik, hogy sokkal kisebb arányban veszítsünk halakat, ill. hibázzunk el kapásokat, hiszen, ha a hal megpróbál meglépni, ill. csak egyszer-egyszer hirtelen meghúzza a horgot, gyakran magát akasztja meg a spicc hajlítgatása során.
Kisebb, szűkebb helyeken is el tudjuk helyezni a rövid botokat, és könnyen tudunk még úgy is dobni velük, hogy egy fa ága magaslik fölénk. Mivel rövidek, nagyon könnyen kezelhetőek is. Nem utolsó sorban pedig lehetővé teszik a legfinomabb felszerelésekkel történő horgászatot. Egy jól összehangolt pickeres felszereléssel, akár 40-50 m-t is dobhatunk, amely nagyon sok esetben elégnek bizonyul, főleg a mélyebb tavakon. De nem szabad elfelejteni, hogy a pickerbot alapvetően nem távdobásra készült. A  30 méter körüli  távolság  tekinthető az ideálisnak. Természetesen nincs olyan bot, aminek ne lennének hátrányai is. A mérlegelés szempontjából fontosnak tartom ezeket is megosztani horgásztársaimmal.
Ezekkel a botokkal nem érhetők el az 50 m-nél távolabbi helyek. Nagyon kell ügyelni a dobásoknál, hogy a spiccnek megfelelő súllyal dobjunk. Nem ajánlott hozzájuk a túlságosan vastag 0,20-as, vagy még vastagabb zsinór. Nem ajánlott fonott zsinór alkalmazása sem. A hagyományos, "kemény botokon" felnőtt horgászok dobótechnikája itt nem alkalmazható. Lassabb tempóban, folyamatosan gyorsulva kell a végszereléket útjára indítani. A hirtelen, gyors "csapó dobás" nem alkalmazható, a bot rugalmassága, hajlékonysága miatt. A gyűrűk száma, és mérete miatt a zsinór kifutása kis mértékben ugyan, de fékezve van. A bot spicce fokozott figyelmet, és törődést igényel, hiszen ez a bot lelke. Általában nem szállíthatóak felszerelve, a spicc esetleges sérülése miatt. Ismerkedjünk meg a szerelék másik fő elemével, az orsóval .Az orsóval szemben, amely a felszerelésünk másik fontos eszköze, első számú követelmény, hogy nagyon jó, precíz fékje legyen, és lehetőség szerint rendelkezzen harci fékkel, hiszen egy nagyobb hal akasztásakor a bot azonnal U alakba hajlik, és ilyenkor bizony nem árt egy jó fék, hogy a hal kirohanásait ki tudjuk vele védeni. Nem kell, és nem is tanácsos túl nagy orsót tennünk egy pickerbotra, mert nem lesz összhangban a szerelés. Az ideális orsóméret a 30-as. Célszerű az orsó dobját teljesen feltölteni, hogy könnyebben peregjen le a zsinór, ezzel is könnyítve a dobást. A főzsinór zsinórvastagsága 0,14-0,18 mm méretekig terjedhet a dobótávhoz igazodva. Nem célszerű fonott főzsinórt használni, mert nem növeli kellőképpen a dobótávot, és a bot sérülésének az esélye is nagyobb. Mivel ez a módszer a finom szerelékes horgászat része, és a bot dobósúlya sem teszi ezt lehetővé, nem tanácsos hatalmas, ólmozott, etetőkosarakat használni, hanem lehetőség szerint kisebbet minél könnyebb ólomnehezékkel, esetleg a nélkül. A legbeváltabbak számomra a lyukacsos műanyag csonti kosarak. Amelyekbe etetőanyaggal kevert csontkukacot szoktam tenni. A halfogás esélyei azonban egyértelműen növelhetők, ha etetünk. Ezt ne súlyos etetőkosarakkal, hanem egy etető csúzlival végezzük. Így felszerelésünk további elengedhetetlen kellékévé válik egy jó csúzli, amellyel kényelmesen ellőhetünk 30-40, esetleg 50 m-re is.

Még egy pár szót említenék az etetőanyag mennyiségéről, mert az etetőanyag árak manapság eléggé elvadultak, és nincs annál nagyobb méreg, amikor a drága etetőanyag fele megmarad, a következő horgászatra, esetleg megromlik, és kénytelenek vagyunk a kukába juttatni. Egy délutáni, vagy délelőtti pickeres horgászatra, általában 3 kg etetőanyag elégnek bizonyul. Ennél kevesebb azért nem jó, mert senki nem szeret takarékoskodni vele, több pedig a már előbb említett okok miatt nem éppen kellemes. A víz lehűlésével azonban ez a mennyiség is tovább csökken és egyre nagyobb szerep jut az élőanyagnak. Ennek a leghidegebb vízben is nehezen tudnak ellenállni a halak. Úgy gondolom, hogy dióhéjban egyelőre ennyi ahhoz, hogy egy kicsit megismerkedjünk, ezzel a kiváló horgászmódszerrel, amely szinte soha nem hagy minket cserben!

2015. március 24., kedd

Pelletes horgászat !

No nem akarok annyira trendi lenni, mivel inkább a régi csalikban hiszek jobban, de az idei nyáron nagyon bejött a pellet. Csak úszózom, ezért gondoltam megosztom a tapasztalataimat a match botos pelletezésemről.
Amikor a csemegekukoricával már nem tudtam kapást kicsikarni, akkor váltottam át rá. Telepített vizeken, próbálkoztam, kifejezetten olcsó "diszkont" kiszerelésű ízesítetlen pellettel.Észrevettem, hogy a hal ott forog a kukoricás etetésen, de a csalit nem bántotta....
Na, ekkor kukorica le, szilikonkarika fel - bele a pellet. Egy pár marék pelletet még dobtam az úszó köré és vártam. Maximum egy-két perc telt el, és jött a kapás. Éreztem, hogy jó hal, fárasztás, szákolás, visszarakás. Megint csalizás, egy perc, kapás, fárasztás, szákolás, hal vissza. Azt is észrevettem, egy rosszul beállított ereszték után, hogy a talaj felett lebegő csalira is volt kapásom, ugyan ez kukoricánál nem történt meg. Érdekes, hogy a gyorsan oldódó kukoricapellet még vízközt is fogósnak bizonyult. Fontosnak tartom, hogy a legkisebb kapás után is etessünk újra egy marékkal, hogy helyben tartsuk a halakat.
Ízesítés tekintetében, nekem a sima kukorica pellet jött be legjobban. Igaz, hogy nem bír ki olyan sokat a horgon mint a jobban összepréselt drágább: halas, epres, stb... de lehet ezért nagyobb a halak bizalma is hozzá, mivel hamarabb felpuhul gyorsan oldódik és felhősen oszlik.
Egyébként azt is észrevettem, hogy a válogatott nagyobb pelletszemekre nagyobb pontyok kaptak. Tehát az általam favorizált csemegekukorica, egyik olcsó alternatívája lett a pellet. Praktikus, mivel nem romlik meg, a nagy zacskós kiszerelésekben még 4-5 cm. extra darabok is vannak, csalizni és etetni is kiváló, és olcsó.


2015. március 22., vasárnap

2014-es pillanatképek videóként

2014

Egy-két pillanatkép videó formájában. Nézzétek meg szeretettel. Idén is várunk minden horgászni szerető gyermeket, természetet szerető és óvó gyermeket!!!







Érdekes pontyhorgászat

Sokan azt gondolják, hogy a ponty kizárólag fenék közelben kutat a táplálék után és csak is ott fogható. Amennyiben fel tudjuk csalni felszín közelbe, és ott is tudjuk marasztalni óvatos barátunkat - akkor szép sikereket érhetünk el a ponty - víz közti és vízfelszíni horgászatában. A ponty a felszínen úszó kenyérnek is csak ritkán tud ellenállni, így 1-2 horgászmódszerrel becsapható és könnyebb lehet rá a horgászat.
Angol horgászok még évekkel ezelőtt kikísérleteztek egy módszert a ponty víz-közti horgászatára. A felszerelés nem túl bonyolult: pontyozó bot mely alkalmas kb. 20-40 gramm súly eldobásához, valamint egy etetőkosárral egybeépített nagy teherbírású, de érzékeny úszó. A csali általában 10 mm. átmérőjű bojli. A módszer abból áll, hogy 20-30 méterre eldobjuk az etetőanyaggal megtömött kosarunkat, de nem fenéken horgásszunk. Viszonylag nagy felhajtó erejű (20-40 gr.) úszóra van szükségünk ami ellensúlyozza a kosár és az etetőanyag súlyát. A kosárból folyamatosan kihulló etetőanyag közelében lóg a csali és így kapásra készteti még a gyanakvóbb pontyokat is. A siker záloga az érzékeny úszó, a jól eltalált előke hosszúság (10-50 cm.) a könnyen oldódó etetőanyag és a megfelelő ízesítésű bojli. Egyébként, csalinak, nem csak bojli alkalmazható - valószínűleg a kenyérrózsa vagy a kukorica is sikert hozhat.
Sajnos horgászboltokban még nem láttam ilyen etetőkosárral egybeépített testes waggler úszót, így némi barkácsolásra lesz szüksége aki kipróbálná a módszert.


Az etetés és az etetőanyag színe

A horgászat egyik alapvető szabálya, hogy a horgásznak ismernie kell az etetés technikáját. A legjobb etetőanyag önmagában kevés a sikeres horgászáshoz. A halak életük jelentős részét, a táplálékuk felkutatásával töltik, általában mindenevők. A vízben lévő, természetes táplálékok nyújtják számukra a fő eledelt.
Különböző tapasztalatok bizonyítják, hogy a természetes táplálékot, mesterséges táplálékkal kiegészítve egészen kedvező eredményeket érhetünk el. Továbbá az is bizonyított, hogy a rendszerességnek köszönhetően a halak helyhez szoktathatóak, úgynevezett feltételes reflex alakulhat ki. Ha a takarmány a nap meghatározott órájában, rendszeresen kerül a vízbe, a halak már szinte az etetőhelyen várják a. A magvakat érdemes főzni, előáztatni vagy darálni, mivel a halak az előkészített tápanyagot jobban értékesítik. Sokmennyiségű takarmányt, azonban nem ajánlott használni, ugyanis a vízben gyorsabban bomlásnak indul, mely oxigénhiányt eredményezhet, így a halak elkerülik az etetőhelyet. A horgásznak rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a halak felvették-e a táplálékot, ezzel elkerülhető az oxigénhiány kialakulása, valamint a vízszennyezést is megakadályozhatjuk. Abból a szempontból is hátrányos lehet a túletetés, hogyha a halak eltelnek az etetőanyaggal, a horog érintése nélkül fognak távozni.
Az etetés megkezdése előtt figyelembe kell vennünk, hogy álló vagy folyóvízben horgászunk-e. Folyóvízben mindig olyan etetőanyagot használjunk, amelynek erősebb az ellenálló képessége, lassabban oldódik, ugyanis a sodrással minden esetben számolni kell. Állóvíznél ilyen veszély nem fenyeget.
A sikeres horgászat érdekében a meder adottságait is mérjük fel, kár lenne olyan helyekre táplálékot szórni, ahol a horgunk folyamatosan ellenállásba ütközik.
Az etetési módszerek kapcsán, sok vitakérdés merül fel, amelyekre nem lehet konkrét választ adni, hiszen minden tóban, folyóvízben más-más halak élnek, melyek eltérő módszereket igényelnek. Egy azonban mindegyikre igaz, egy jól népesített vízben az éhes hal a természetes táplálékon kívül mindent elfogyaszt, amihez hozzájut, egy halszegény vízben azonban sok türelemre van szükség, még akkor is, ha az egyik legkedveltebb etetőanyag vagy csali csüng a horgászbotunk végén.
A jégolvadás után, ahogy a víz melegszik, kezdjük a fekete, piros, majd folytassuk a sötétbarna, barna és sárga etetőanyagokkal. A sárga színekkel a vízhőfok szerint már elérkeztünk a beállt, meleg hőmérsékletű vizekhez – június, július, augusztus. Az év második felében az etetőanyag-színekkel ugyanúgy próbálkozhatunk visszafelé, a sárgától indulva a barna, sötétbarna, piros és fekete etetőanyagokkal. Ez a színskála a víz hőmérsékletéhez igazodik.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy hideg, felmelegedő vagy lehűlő vizekben jó a meder színével megegyező, vagy attól kis mértékben eltérő színű etetőanyag. Beállt hőmérsékletű vizeken a halak érdeklődését kelthetjük fel a meder színétől eltérő színű étellel. Alapigazság, hogy a meleg vizekben az apró testű halak a sötétebb (sötétbarna), míg a nagyobb halak a világosabb (világosbarna, sárga) színeket kedvelik. Nagyobb testű halakra, lehűlő vagy felmelegedő vizekben a víz hőfoka miatt eredményesen próbálkozhatunk a megszokottól eltérő színű (fekete, piros, sötétbarna) etetőanyagokkal, míg meleg hőmérsékletű vizekben az etetőanyag színének a meder színétől való eltérését fordíthatjuk saját javunkra.

2015. március 9., hétfő

Orsó kiválasztása, szempontok

Kezdőként rögtön jön a kérdés, milyen orsót is válasszon az ember fia, ez a kis poszt ebben segít kicsit eligazodni, összeszedni egyszerűsítve a lehetőségeket.
Orsóval minden horgászboltban Dunát lehet rekeszteni, ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük, nem beszélve a sok apró finomságról, fejlesztésről, amelyek lényegesen megkülönböztetik azokat egymástól. Az orsókat elsősorban méretük és fékrendszerük különbözteti meg egymástól, először leírom, hogy melyik milyen, aztán jön néhány tanács a választáshoz kezdő szemmel.
A fék olyan, mint az autón: több rendszerű fék van, egyik erre jobb, másik arra, lényeg, hogy az autó (orsódob) lassítson vagy megálljon, amikor kell neki.
Alapvetően négy fékrendszerről beszélhetünk, fejlettségi, megbízhatósági és árbeli sorrendben ezek a hátsó fék, első fék, nyeletőfék és harci fék.

Hátsó fék
Az orsó hátsó részén egy kis elfordítható gombbal állítjuk a fékerőt, amely a benne található kisméretű lamellák szorításával lassítja a dob forgását. Mivel a lamellák kicsik, a fékerő kevésbé érzékenyen állítható, előnye, hogy könnyen hozzáférhető, kényelmes a használata fárasztás közben is. Felismerhető az ilyen orsó az orsó hátulján lévő árva tekerőgombról.

Első fék
A fék az orsó elején található, a lamellák nem az orsóba, hanem magába a dobba vannak beépítve. Finoman, precízen állítható a fék szorítóereje, méretéből és kialakításából fakadóan nagyobb igénybevételt bír ki, mint a hátsó fékes társai. Hátránya (ez azért megszokás kérdése), hogy fárasztás közben kicsit kényelmetlenebb az állítása az elhelyezkedés miatt. Felismerhető arról, hogy hátul nincs tekerőgomb, cserébe elöl van.

Nyeletőfék
Kettős fékrendszer. Az orsó alapvetően elsőfékes rendszerű, azonban bele van építve egy hátsó fék is. Alap helyzetben az orsó elsőfékesként viselkedik, azonban sokszor szükség lehet arra, hogy "magára hagyjuk" a botunkat anélkül, hogy kockáztatnánk, hogy egy erősebb hal kirángatja a tartóból egy vehemens kapással. Éjszakai horgászatnál nagyon hasznos, illetve akkor is, ha a másik botunkkal éppen fárasztunk, vagy épp WC-re megyünk. Az orsó hátsó részén található egy tekerőgomb, illetve felette egy fel-le billenő kapcsoló, amivel be- és kikapcsolható a nyeletőfék. Bekapcsolása után az orsó saját első fékje kiiktatásra kerül, és a hátsó gombbal tudjuk a nyeletőfék erősségét szabályozni. A lehető leglazábbra kell állítani, hogy a kapásjelzőnk még ne húzza le, de ha hal akad a horogra, akkor érzékelhető ellenállás nélkül tudja vinni a zsinórunkat, ameddig akarja. Ha ilyenkor kapásunk van soha nem szabad berántani a botot, először MINDIG ki kell kapcsolni a nyeletőféket, különben csúnyán lefut egy méter zsinór a dobról egy mozdulattal az orrunk elé begubancolódva. A kikapcsolás vagy a váltókar kézi visszakapcsolásával, vagy az orsó hajtókarjának 1/4 vagy 1/2 fordulatával történhet, ekkor egy határozott kattanással észleljük, hogy kikapcsolt, és beránthatunk, kezdhetjük a fárasztást. Felismerhető a két fékről, és a kapcsolóról a hátsó fék felett.

Harci fék
Módosított hátsó fék rendszer. A fék erejét a hátsó tekerőgombbal állítjuk, ami felett található egy billenő kar, amely balra húzva lazítja, jobbra pedig feszíti a féket, ezáltal menet közben egy rendkívül finom állítást tesz lehetővé. Felismerhető a hátsó fék előtti billenő kapcsolóról.

Kiválasztás szempontjai
Első és legfontosabb a méret. az orsókat a dobméretük alapján 20-as, 30-as, 40-es...stb méretben árulják (durva becsléssel: 40-es orsóra 40-es zsinórból 100 méter fér a dobra). A dob mérete három dolgot determinál: azt, hogy mennyi zsinór fér el rajta, azt, hogy milyen gyorsan tud letekeredni arról dobáskor, illetve azt, hogy hány hurok képződik a zsinóron. Ezek alapján kiválasztáskor tudnunk kell, mire akarjuk majd használni. Ha kis távolságra úszózunk, pergetünk, akkor egy 20-as, 30-as orsó ideális választás lehet, hiszen nem kell túl sok zsinór, és nem kell meghajítani a 100 métert sem vele. Ha fenekezünk, messzebb kell dobálnunk, akkor 40-től felfelé érdemes gondolkodni, 100 méter környéki vagy feletti táv esetében 60-70-es orsó ideális választás lehet.
Második szempont a fékrendszer, jelenleg legnépszerűbbek az első fékes és nyeletőfékes orsók, a legnagyobb választék is ezekből található.
Ha ez is megvan, akkor már csak az árkategóriát kell belőnünk. Lényeges, hogy lehet tökéletesen jó egy 5000 Ft-os orsó is, de a középmezőny minőség tekintetében is inkább 10.000 Ft felett található. Meggondolandó, hogy egy olcsó orsó olcsó minősége miatt hamarosan úgyis kénytelenek leszünk megvenni egy másikat: akkor már sokkal érdemesebb egy megbízható jó orsót venni, és akkor nem kell bosszankodnunk és utólag okoskodni.

Előnyök, speciális szkillek
Számos remek megoldás létezik a különféle problémák kiküszöbölésére, hiszen ez a terület is gyorsan fejlődik, kérdezzük meg az eladót ezekről mindenképp, hiszen két modell között akár döntő érv is lehet egy-egy fejlesztés, kényelmi funkció. A leggyakoribbak:
Általában a csapágyszámot mindig feltüntetik a gyártók az orsókon. A csapágy ugyebár a súrlódás csökkentésére szolgál, minél több van, annál jobb, de 4-6-nál több már általában csak parasztvakítás.Jó, ha a zsinórvezető görgő is csapágyazott, ez csökkenti a zsinór megtekeredését csévélés közben. Különféle visszacsapódás-gátló megoldások léteznek, amelyek meggátolják, hogy dobáskor a felkapó kar levágódjon, és szakadjon a szerelékünk
Végtelen visszaforgás gátló - az orsó csak a tekerés irányába tud forogni, visszafelé nem. Régebbi modelleknél több gátlási pont létezett, amelyek megakasztották a visszaforgást, ez mára oda fejlődött, hogy a holtjáték gyakorlatilag nulla lett. Fontos lehet, hiszen akasztáskor olyan erők lépnek fel, amelyeknél minden ilyen terhelés sokat számít a siker érdekében

Karbantartás
A horgászfelszerelésünk legsérülékenyebb darabja az orsó, ezért a rendszeres karbantartása nélkülözhetetlen. Ne tegyük le a földre, porba, mert az olajozott alkatrészei gyorsan beszívják azt recsegést, károsodást okozva. Téli, vagy hosszabb pecamentes időszakban érdemes óvatosan szétszedni, ehhez segédlet rengeteg van a neten, és megfelelően kitisztítani, hogy a továbbiakban is megbízható eszköz maradjon.

Javaslat az elsőzéshez

Egy 4-6 csapágyas első- vagy nyeletőfékes 40-es orsót vetetnék azzal, aki most kezdi a horgászatot.

2015. március 4., szerda

Bottípusok

Pergető botok:

A pergető bot csak egy összefoglaló elnevezés, ezen a kategórián belül találhatók pl.: a vertikális botok, jerk botok, troling botok, jigbotok, pilk botok, shore game botok, casting botok és így tovább. A pergető botokra jellemző a kis súly, a kiváló kiegyensúlyozottság és a tartós kopásálló gyűrűzés. Hosszuk 1,65-3,30 méter közötti.

Finom szerelékes úszós botok:

Match bot: 3,60-4,5 méteres, sok és magas lábú gyűrűvel szerelt finom szerelékes horgászbot, több olyan, cél specifikus altípussal, mint a lágyabb waggleres bot, a gyors akciójú (Fast action vagy Dtick) bot, vagy a sdiderező bot. Általában steck, de lehet teleszkópos is.
Bolognai bot: kevés de hosszú bottagból álló 5-9 méter hosszú, gyűrűzött finom szerelékes teleszkópos bot, spiccrészén csúszógyűrűkkel.
Spiccbot: 2-9 méter hosszú gyűrűzetlen teleszkópos bot, amely gyors horgászatot tesz lehetővé.
Rakós bot: 7-16 méter hosszú spiccbot, amelynek a felső 3-4-5 tagja (topset) a fárasztásnál leválasztható.
Float bot: hasonlít a match botra, de általában kevesebb gyűrűt szerelnek rá, nagyobb falvastagságú, erőteljesebb. Nagyobb testű halak (márna, ponty) úszós horgászatra készül. Hossza 3,60-4,50 méter közötti.

Fenekező botok:

Feeder bot: 3,30-4,20 méteres rezgőspicces bot nagy távolságú vékony zsinóros fenekezéshez.
Picker bot: 2, 40-3 méteres rezgőspicces bot ultrakönnyű fenekező horgászathoz.
Bojlis bot: Speciális, önakasztós pontyozáshoz, 3,60-3,90 méteres hosszban.

Speciális botok:

Legyező bot: az önsúlyos zsinórokkal történő legyező horgászathoz alkalmas lágy karakterű bot, több altípussal.
Surf/beach bot: hatalmas dobástávolság elérésére alkalmas 3,90-5 méter hosszú tengerparti bot.
Uptide bot: Ugyancsak partközeli tengeri bot, a dagály áramlataiban való horgászathoz. Erőteljes bottest érzékeny, festett vagy üveg spiccel, 2,85-3 méteres hosszban, 10 libra alatti akcióval. Fenekező és úszós harcsahorgászatra, esetleg nádi pontyozásra alkalmas.
Boat bot: a parti zónában hajós horgászathoz használt 2-3 méteres tengeri horgászbot, maximum 50 librás akcióval. Nálunk kuttyogató harcsahorgászathoz vált be.
Lékbot: rövid, 50-70 centi hosszú bot, speciálisan lékhorgászathoz