2015. március 2., hétfő

Csalik

Kukoricafőzés:
A kukorica a ponty centrikus hazai horgászat máig kiemelkedő jelentőségű csalija..
Régebben a filléres és a lófogú kukoricát kedvelték. A filléresnek onnan a neve, hogy mérete megegyezett a filléres érmével, de lófogú sem adta alább 20-30 milliméteres hosszúságnál. Mára jószerivel eltűnt mindkét változat, bár ahogy hallom, itt-ott termesztenek pár tövet. Érdemes baráti körben kérdezősködni, hogy tenyész anyagnak kérjünk néhány szemet feltéve, hogy van hová ültetni.
Ha nem sikerül ezekhez a fajtákhoz jutni, akkor tavalyi (esztendővel korábbi) csöveket szerezzünk. Nem felel meg a gépi betakarítású kukorica, mert a gépi morzsolás során épp a számunkra legfontosabb rész, a magok csíraszeme sérül. A sérült tengeri hamar avasodásnak indul és ennek a folyamatnak káros hatásai hasznavehetetlenné teszi a gépi morzsolású kukoricát.
A régi recept szerint a kukorica feldolgozása egy napi áztatással kezdődött. A lemorzsolt szemeket lassú melegítés után 6-8 órát főzték, így a megduzzadó keményítő nem repeszti fel a terméshéjat, ha ugyanis  felhasad a mag, épp a legfontosabb íz anyagok mennek veszendőben. A kukta jóvoltából a főzési idő a felére csökken, ám figyelembe kell venni, hogy a tengeri szemek háromszoros nagyságúra dagadnak a  főzés közben. Az edénybe annyi víz kell, hogy a kukoricát teljesen ellepje. A megfőzött kukoricát a lével együtt töltsük üvegekbe és a lassúbb hűlés érdekében tegyük párnák vagy takarók közé. Tartósítószernek a cukor és a só is egyaránt megfelel és a szalicilról se feledkezzünk meg.
A kukorica horogra tűzése:
Az egykori leírás szerint a külső terméshéj legvékonyabb részén a mag hegyénél található csíraszemnél kell a horgot a kukoricába döfni. A horog hegye érjen belülről a héjhoz, de ne szúrja át azt. A hal megakasztásakor könnyedén átszakad ez a vékonyka hártya
Búza, mint csalétek:
A megfelelően elkészített búza a békés halak kedvenc csemegéje. Csaliként való alkalmazása mégsem terjedt el olyan mértékben, mint ahogy fogóssága indokolná. A keszeghorgászok különösen a bodorkázáshoz csalizhatnak vele sikerrel, főleg olyankor, amikor nem akarnak az aprajával bíbelődni, ugyanis mágnesként vonzza a nagyobb példányokat. Aki pedig jász keszegre horgászik az nagy hibát követ el, ha legalább tizedrésznyi főtt búzát nem kever az etetőanyagába, és egy-egy úsztatáshoz nem csalizza egy-két szem búzával a horgát. Mivel a horgászüzletekben általában csak etetésre alkalmas búzát lehet vásárolni, a horogra valót a horgásznak kell elkészíteni. Ez nem bonyolult, de annyiban időigényes, hogy egy vagy inkább kettő nappal a horgászat előtt kell hozzáfogni. A tisztára mosott búzaszemeket nem elég csak megfőzni. Ahhoz, hogy megfelelően horogra tűzhető csalit készítsünk a búzából, a gondosan lemosott szemeket egy napig áztatni kell. A magok ennyi idő alatt alaposan megszívják magukat nedvességgel és közel a duplájára duzzadnak, mint a száraz szemek. A forrástól számítva már csak
tartaléklángon szabad főzni egészen addig, amíg az arany barnára színeződő szemek némelyike ki nem  nyílik, és láthatóvá válik fehér belsejük. Főzés közben a búzának állandóan vízben kell lennie, ezért azt a 2-3 órás főzés közben néha pótolni kell. Ezután a magokat alaposan le kell öblíteni és utána ajánlatos lecsöpögtetni. A frissen főzött búzának jellegzetes illata van, amit a halak általában nagyra értékelnek. Külön ízesítés-
re éppen ezért nincs szükség, de ha valaki jobban bízik az ízesített búzában, az kevés kristálycukorral vagy egy-két zacskó vaníliás cukorral még fokozhatja az íz hatást.
Kenyérgyurma:
A friss kenyér puha beléből, de még a több napos szikkadtéból is sokoldalú, sikeres csali készíthető. A legegyszerűbbek akár a vízparton is összeállíthatók, amihez nem kell mást tenni, csak a tízóraira szánt kenyérből néhány falatnyit alaposan összegyúrni, hogy megfelelő puhaságú, a horgon jól tartó csalihoz jussunk A kenyérgyurmák sikeressége elsősorban a keménységének vagy a lágyságának a helyes mértékétől függ. A túl lágy csali nem tart a horgon, a keményebbet pedig nem biztos, hogy átüti a horog a bevágásnál. Figyelembe kell venni azt is, hogy a lágy gyurmák meleg időben még puhábbá válhatnak, hideg vízben pedig a kemény csali tovább keményedik. Ha a fehér kenyér kicsípet beléhez egy kevés cukrot és egy darab vajat is teszünk mielőtt alaposan összegyúrjuk, puha tapintású nem ragadós, jól horogra tűzhető gyurmát kapunk, ami a vajtól kevésbé fog kiszáradni. Hasonló hatása van az olajnak is, amikből pár cseppnyit kell a gyurmához tenni. A kenyérből készített csalik lágyságát jól szabályozhatjuk egy kevés főtt krumpli hozzáadásával, amitől különösen selymes tapintásúvá válik a kenyérgyurma. A krumplis gyurma készítésének egy másik módja, amikor egy héjában főtt krumplit megtisztítunk, villával gyorsan összetörjük, és amíg forró, hozzákeverünk egy tojássárgáját és egy kevés zsemlemorzsát. Alaposan összegyúrva sárgás színű, kellemes illatú, csábító csalit kapunk. Alapos összegyúráson azt kell érteni, hogy a zsemlemorzsa darabkái nem látszanak a gyurmában. Ez érvényes másféle gyurmák alkotórészeire is, vagyis a csalinak nem szabad morzsalékosnak lennie, mert nem lesz horogra tűzhető.
Csonti:
A csontkukac a keszegezés egy fantasztikusan fogós csalija, de a ponty és márna horgászok sem mondhatnak le az alkalmazásáról, míg a horoggal történő csalihal fogásnál szinte nélkülözhetetlen.
A csontkukac a kereskedelemben általában kétféle méretben kapható. Leggyakrabban természetes, azaz fejlődési stádiumától függően csont fehér vagy vajsárga színben, de gyakori a mesterségesen színezett vörös és sárga szín is. Mérete nem a hizlalás idejétől, hanem elsősorban attól függ, hogy milyen légytől származik. A nagy kék színű dongólégy lárvája elérheti a 15 mm-es hosszúságot és a 3 mm-es vastagságot is. Ez a nagy csonti. A zöld dongólegyek lárvája nem éri el a 10 mm-t és vékonyabb is az előbbinél. A tenyésztők általában élénkvörös színben szállítják a kereskedőknek, akik pinki néven forgalmazzák. Az előző csonti féleségtől abban is különbözik, hogy ez egy nagyon élénk mozgású eleven fajta. Valóságos kúszóművész. A legkisebb lyukon is képes átpréselni magát és meglógni, ezért csak jól záródó edényben tárolhatjuk őket. Egyébként éppen ez a fantasztikus mozgékonysága, nyüzsgése teszi oly vonzóvá a halaknak, akár etetőanyagban, akár horgon. A festetlen, natúr apró csonti egyébként alig marad el fogósságban a színezettől, viszont biztosan nem terheli vegyszerekkel vizeinket. A csalizáshoz szükséges csontkukacot nemcsak egyszerűbb, hanem olcsóbb is üzletben megvásárolni. Az élő-helyekről való begyűjtése nemcsak gyomorfelforgató tevékenység, de csak nagyon keveseknek van rá lehetőségük. Nagyobb mennyiségben fehérje-feldolgozókban, nagyobb állattelepeken fordul elő. A gyűjtésnél fontosabb, hogy hogyan lehet tárolni a megvásárolt csontit. A dolog nem bonyolult, mert ha csak egy-két napig szükséges tárolnunk őket, akkor megteszi egy hűvös garázs vagy ami még jobb, egy igazi pince is. Ha hosszabb ideig, akár hetekig is el akarjuk tartani őket, akkor jobb a hűtőszekrényben próbálkozni. Minél közelebb van hűtőgépben uralkodó hőmérséklet a 0 °C-hoz annál tovább tarthatók el csontijaink bebábozódás veszélye nélkül. De csak friss, áttetsző bőrű állomány tárolható hetekig. Az ilyenek felismerhetőek a szürke táplálék foltjukról, amely a bábozódás és a légy kifejlődésének a tápanyagtartaléka. A csontkukac tenyésztése nem bonyolult, ami abból is látszik, hogy a legnehezebb része a szomszédokkal való jó viszony megőrzése. Ugyanis csendes, de annál szagosabb tevékenység. Egy-két liter előállításához még különösebb felszerelés sem kell. Megfelel egy tejes rekesz, amit olyan helyen kell elhelyezni, ahol nem ázik be és a macskák nem férnek hozzá. A peterakáshoz bőven elég egy fél kilónyi kibelezett apró hal, amire jó esetben pár óra alatt elegendő petét raknak a legyek. Ezután legegyszerűbb fűrészporos takarással megakadályozni a további peterakást. A nyári melegben már 24 óra alatt megmozdul a tenyészet, amit másnap már etetni kell, mert táplálék híján megszökik az egész állomány. Egy liternyi kifejlett csonti előállításához kb. 3 kilogramm halra van szükség, tehát látható, hogy ez sem kifejezetten olcsó és a munkája sem éppen felemelő. A csonti tenyészetből a tiszta, horgászatra alkalmas csontkukacokat fűrészporos mászatással, fürdetéssel, rostálással lehet kinyerni. A tavaszi csontit szinte csak napokig, míg a késő ősszel tenyésztettet akár hónapokig is tárolhatjuk a fentebb említettek figyelembevételével.
Ha a lehűtött csontit nejlonzacskóba tesszük, és a levegőt kipréselve szorosan lezárjuk őket, akkor a kómába esett csontkukacokat 1-2 napig károsodás nélkül is kis helyen tárolhatjuk hűtőben, hűtőtáskában. A mozdulatlan, élettelennek tűnő csontik, ha tárolás közben nem melegedtek fel egyszer sem, akkor szobahőmérsékleten vékony rétegben kiterítve 1-2 órán belül beindulnak, felélednek. A csontkukacot általában egy meglehetősen érzékeny úszós készségen szokás felkínálni. A várható halak méretétől függően a zsinór vastagsága általában 0,08 és 0,16 közötti. A horog leggyakrabban 16-os vagy 14-es, néha indokolt lehet valamivel nagyobb is, de a specialisták néha kisebbeket is felkötnek. Fontos, hogy a horog mindig éles legyen, mert csak a hibátlan hegyű horoggal tűzhető fel a csonti "kabátba'. Ez azt jelenti, hogy a horog szinte csak érinti a csontit, amely így virgoncan és tartósan mozog, növelve a halak kapókedvét. Helyesen akkor tűzzük fel a csontit, ha nem a hegyes, fej felöli végén, hanem a tompább felén, a két lélegző nyílás mellett szúrjuk meg. Télen és kora tavasszal gyakran fordul elő, hagy még a nagyobb dévérek is szívesen kapnak az egy szem csontira. Ha nyáron azt tapasztaljuk, hogy a kisebb vagy nagyobb csonti csokorból az eredménytelen bevágások után rendszeresen csak egy van szétroncsolva akkor próbáljuk meg ilyenkor is az egy szem nagy csontit. Érdemes kipróbálni, hogy a friss, gyakran cserélt csontira mennyivel több és határozottabb kapást lehet elkönyvelni, mint az élettelenül lebegő agyongyötört csontira. És többe sem kerül, legfeljebb nem dobunk ki annyit a horgászat végén.
Pontyhorgászok készíthetnek egészen nagy csonti csokrot a következő módon. A bojlis csalizás mintájára egy egyes számú pontyozó horog öblébe kössünk 0,12-es fonott zsinóron egy vékony húsú hatos vagy nyolcas horgot 2-3 centiméteres előkén, amire akár 10-12 nagy csonti is feltűzhető. Ilyen módon a fenekező szerszám vastagabb zsinórjához is megfelelően erős horgot használhatunk és a csontit is kevésbé roncsoljuk.
Trágyagiliszta:
A sokak által csak vörösnek emlegetett trágyagiliszta nemcsak a horgászok, hanem a halak között is listavezető a csaliféleségek között. Szinte nincs olyan halfajunk, amelyik nem fogható vele, de compóra, nagy dévérre, sügérre és a tilalom előtti kősüllőzésre vagy törpézésre nélkülözhetetlen csali. Népszerűségét növeli, hogy nemcsak sokoldalú csaliféleség, hanem egyszerűen beszerezhető, jól tárolható, és ha valakinek lehetősége van rá, még könnyűszerrel szaporítható is. Csaliként való felhasználásában korlátot csupán a nem túl nagy mérete jelent, mert még a kifejlett példányai sem nagyobbak 6-7 centiméternél, átmérője pedig maximum 3-4 milliméter. Félreismerhetetlenné az a sárgás váladék teszi, amelyik nemcsak a horogra tűzéskor, hanem már érintésre is megjelenik a testfelületén. Ez a nem éppen kellemes illatú váladék a halakat nem zavarja, sőt egyesek szerint táv csali hatása van. Ezt kihasználva, akik tehetik nemcsak a horgukra, hanem az etetőanyagukba is kevernek belőle. A táv csali hatás fokozására az etetőanyagba keverés előtt a kevésbé gusztusos, de annál hatásosabb felaprítást is elvégzik. A trágyagilisztát viszonylag egyszerű gyűjteni, mert nem kell mást tenni, mint az életteréül szolgáló trágyadombból egy vasvillányit ki kell fordítani és a tyúkoknál gyorsabban összeszedni őket. Jó lelőhelye a papírgyárak környékén található papíriszap is, de nagyon nagy tömegben fordulhat elő a földi ásott silógödrökben, kendergyári hulladékhalmokon, de szeszfőzdék mellett megtalálható törkölykupacokban is. Ez utóbbi helyen egyébként valamivel apróbbak, vörösebbek, és ami nem utolsó, nagyon virgoncak a giliszták. Bánják is azt a kulcsi dévérek és marnák! Ha már a vörös mozgékonyságáról esett szó, akkor meg kell említeni, hogy akár saját gyűjtésű, akár vásárolt gilisztáinkat is feljavíthatjuk a kávézaccos doppinggal. A trágyagiliszta eltartása nem bonyolult, nem igényel még hűtőszekrényt sem, de arra vigyázni kell, hogy tűző napra ne kerüljön a tárolóedényük. Otthon tartsuk őket hűvös, de mindenképpen árnyékos helyen és rendszeresen ellenőrizzük, nem száradt-e ki túlságosan a földjük. Ha tehetjük, akkor a horgászataink alkalmaival is viszonylag nagyobb edényben vigyük őket magunkkal, mert a fel nem használt példányokat így nagyobb biztonsággal tudjuk életben tartani és tovább tárolni. Ha a tárolást hosszabb időre tervezzük, akkor rendszeresen gondoskodni kell a giliszták táplálásáról is, ami megoldható a már említett kávézaccal, vagy konyhai zöldséghulladékokkal is. Tapasztalataim szerint egy l5-20 literes edényben már nemcsak tárolható a trágyagiliszta hanem szaporítható is. A trágyagilisztával szinte teljesen egyenértékű az üzemi körülmények között szaporított, a horgászok által bio gilisztának nevezett gilisztaféleség. Ezek a giliszták valójában szelektált, mindig egy adott hulladékra tenyésztett törzsek. Azok a tenyésztők, akik rendszeresen akarnak csaliként gilisztát értékesíteni, a megfelelő tartási körülményekkel és etetéssel biztosítani tudják, hogy virgonc, a szélsőséges tárolási körülményeket is elviselő, jó horgászgilisztát állítsanak elő. A trágyagiliszta horogra tűzésének több módja ismert. Nem a legszerencsésebb, de gyakran alkalmazott módszer, amikor a gilisztát több helyen átszúrva egy giliszta csomót képeznek a horgon. Ha azt akarjuk, hogy mozgásával is felhívja magára a figyelmet, akkor ne szurkáljuk agyon. Vagy akasszak a horogra a fejvégnél, vagy vezessük a horgot a test közepén végig úgy, hogy a horogszárat teljesen eltakarja, két vége pedig maradjon szabadon. Ez utóbbi csalizási módhoz célszerű gilisztahorgot alkalmazni, aminek a szárán is van szakáll éppen a giliszta lecsúszásának a megakadályozására. A horog mérete nyugodtan lehet hatos vagy nyolcas, de
mindenféleképpen igazodjék a módszerhez, a zsinór vastagságához. Ha tehetjük inkább úszós készségen kínáljuk fel a trágyagilisztát, és állítsunk olyan eresztéket, hogy ne tudjon a fenékiszapban elbújni. Ha márnára horgászunk, és a fenekező módszert választottuk, akkor csalizzunk a következő módon. Egy nagyobb trágyagilisztát az egyharmadánál húzzunk a horogszárra, majd egy másikat két helyen akasszunk a horogra, a horog hegyére pedig tegyünk egy szem nagy csontit. A húszas-huszonötös zsinórra ebben az esetben négyes vagy akár kettes számú horgot is köthetünk.
Aki nem riad vissza a téli horgászattól sem, az ilyenkor apró trágyagilisztával finom úszós, vagy rezgőspicces fenekező készséggel, akár pár kiló keszeget is foghat kövezések visszaforgóiban, de ha kis szerencsével és némi helyismerettel rátalál valaki a kősüllők tanyájára, akkor a trágyagiliszta nagyobb példányait kell elővenni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése