Csalik
Kukoricafőzés:
A kukorica a
ponty centrikus hazai horgászat máig kiemelkedő jelentőségű csalija..
Régebben a
filléres és a lófogú kukoricát kedvelték. A filléresnek onnan a neve, hogy
mérete megegyezett a filléres érmével, de lófogú sem adta alább 20-30 milliméteres
hosszúságnál. Mára jószerivel eltűnt mindkét változat, bár ahogy hallom,
itt-ott termesztenek pár tövet. Érdemes baráti körben kérdezősködni, hogy
tenyész anyagnak kérjünk néhány szemet feltéve, hogy van hová ültetni.
Ha nem
sikerül ezekhez a fajtákhoz jutni, akkor tavalyi (esztendővel korábbi) csöveket
szerezzünk. Nem felel meg a gépi betakarítású kukorica, mert a gépi morzsolás
során épp a számunkra legfontosabb rész, a magok csíraszeme sérül. A sérült
tengeri hamar avasodásnak indul és ennek a folyamatnak káros hatásai
hasznavehetetlenné teszi a gépi morzsolású kukoricát.
A régi recept
szerint a kukorica feldolgozása egy napi áztatással kezdődött. A lemorzsolt
szemeket lassú melegítés után 6-8 órát főzték, így a megduzzadó keményítő nem
repeszti fel a terméshéjat, ha ugyanis
felhasad a mag, épp a legfontosabb íz anyagok mennek veszendőben. A
kukta jóvoltából a főzési idő a felére csökken, ám figyelembe kell venni, hogy
a tengeri szemek háromszoros nagyságúra dagadnak a főzés közben. Az edénybe annyi víz kell, hogy
a kukoricát teljesen ellepje. A megfőzött kukoricát a lével együtt töltsük
üvegekbe és a lassúbb hűlés érdekében tegyük párnák vagy takarók közé.
Tartósítószernek a cukor és a só is egyaránt megfelel és a szalicilról se
feledkezzünk meg.
A kukorica horogra tűzése:
Az egykori
leírás szerint a külső terméshéj legvékonyabb részén a mag hegyénél található csíraszemnél kell a horgot a kukoricába döfni. A horog hegye érjen belülről a
héjhoz, de ne szúrja át azt. A hal megakasztásakor könnyedén átszakad ez a
vékonyka hártya
Búza, mint csalétek:
A megfelelően
elkészített búza a békés halak kedvenc csemegéje. Csaliként való alkalmazása
mégsem terjedt el olyan mértékben, mint ahogy fogóssága indokolná. A
keszeghorgászok különösen a bodorkázáshoz csalizhatnak vele sikerrel, főleg
olyankor, amikor nem akarnak az aprajával bíbelődni, ugyanis mágnesként vonzza
a nagyobb példányokat. Aki pedig jász keszegre horgászik az nagy hibát követ
el, ha legalább tizedrésznyi főtt búzát nem kever az etetőanyagába, és egy-egy
úsztatáshoz nem csalizza egy-két szem búzával a horgát. Mivel a
horgászüzletekben általában csak etetésre alkalmas búzát lehet vásárolni, a
horogra valót a horgásznak kell elkészíteni. Ez nem bonyolult, de annyiban
időigényes, hogy egy vagy inkább kettő nappal a horgászat előtt kell
hozzáfogni. A tisztára mosott búzaszemeket nem elég csak megfőzni. Ahhoz, hogy
megfelelően horogra tűzhető csalit készítsünk a búzából, a gondosan lemosott
szemeket egy napig áztatni kell. A magok ennyi idő alatt alaposan megszívják
magukat nedvességgel és közel a duplájára duzzadnak, mint a száraz szemek. A
forrástól számítva már csak
tartaléklángon
szabad főzni egészen addig, amíg az arany barnára színeződő szemek némelyike ki
nem nyílik, és láthatóvá válik fehér
belsejük. Főzés közben a búzának állandóan vízben kell lennie, ezért azt a 2-3
órás főzés közben néha pótolni kell. Ezután a magokat alaposan le kell öblíteni
és utána ajánlatos lecsöpögtetni. A frissen főzött búzának jellegzetes illata
van, amit a halak általában nagyra értékelnek. Külön ízesítés-
re éppen
ezért nincs szükség, de ha valaki jobban bízik az ízesített búzában, az kevés
kristálycukorral vagy egy-két zacskó vaníliás cukorral még fokozhatja az íz
hatást.
Kenyérgyurma:
A friss
kenyér puha beléből, de még a több napos szikkadtéból is sokoldalú, sikeres
csali készíthető. A legegyszerűbbek akár a vízparton is összeállíthatók, amihez
nem kell mást tenni, csak a tízóraira szánt kenyérből néhány falatnyit alaposan
összegyúrni, hogy megfelelő puhaságú, a horgon jól tartó csalihoz jussunk A
kenyérgyurmák sikeressége elsősorban a keménységének vagy a lágyságának a
helyes mértékétől függ. A túl lágy csali nem tart a horgon, a keményebbet pedig
nem biztos, hogy átüti a horog a bevágásnál. Figyelembe kell venni azt is, hogy
a lágy gyurmák meleg időben még puhábbá válhatnak, hideg vízben pedig a kemény
csali tovább keményedik. Ha a fehér kenyér kicsípet beléhez egy kevés cukrot és
egy darab vajat is teszünk mielőtt alaposan összegyúrjuk, puha tapintású nem ragadós,
jól horogra tűzhető gyurmát kapunk, ami a vajtól kevésbé fog kiszáradni.
Hasonló hatása van az olajnak is, amikből pár cseppnyit kell a gyurmához tenni.
A kenyérből készített csalik lágyságát jól szabályozhatjuk egy kevés főtt
krumpli hozzáadásával, amitől különösen selymes tapintásúvá válik a
kenyérgyurma. A krumplis gyurma készítésének egy másik módja, amikor egy
héjában főtt krumplit megtisztítunk, villával gyorsan összetörjük, és amíg
forró, hozzákeverünk egy tojássárgáját és egy kevés zsemlemorzsát. Alaposan
összegyúrva sárgás színű, kellemes illatú, csábító csalit kapunk. Alapos
összegyúráson azt kell érteni, hogy a zsemlemorzsa darabkái nem látszanak a
gyurmában. Ez érvényes másféle gyurmák alkotórészeire is, vagyis a csalinak nem
szabad morzsalékosnak lennie, mert nem lesz horogra tűzhető.
Csonti:
A csontkukac
a keszegezés egy fantasztikusan fogós csalija, de a ponty és márna horgászok
sem mondhatnak le az alkalmazásáról, míg a horoggal történő csalihal fogásnál
szinte nélkülözhetetlen.
A csontkukac
a kereskedelemben általában kétféle méretben kapható. Leggyakrabban
természetes, azaz fejlődési stádiumától függően csont fehér vagy vajsárga
színben, de gyakori a mesterségesen színezett vörös és sárga szín is. Mérete
nem a hizlalás idejétől, hanem elsősorban attól függ, hogy milyen légytől
származik. A nagy kék színű dongólégy lárvája elérheti a 15 mm-es hosszúságot
és a 3 mm-es vastagságot is. Ez a nagy csonti. A zöld dongólegyek lárvája nem
éri el a 10 mm-t és vékonyabb is az előbbinél. A tenyésztők általában
élénkvörös színben szállítják a kereskedőknek, akik pinki néven forgalmazzák.
Az előző csonti féleségtől abban is különbözik, hogy ez egy nagyon élénk
mozgású eleven fajta. Valóságos kúszóművész. A legkisebb lyukon is képes
átpréselni magát és meglógni, ezért csak jól záródó edényben tárolhatjuk őket.
Egyébként éppen ez a fantasztikus mozgékonysága, nyüzsgése teszi oly vonzóvá a
halaknak, akár etetőanyagban, akár horgon. A festetlen, natúr apró csonti egyébként alig marad el fogósságban a színezettől, viszont biztosan nem terheli
vegyszerekkel vizeinket. A csalizáshoz szükséges csontkukacot nemcsak
egyszerűbb, hanem olcsóbb is üzletben megvásárolni. Az élő-helyekről való
begyűjtése nemcsak gyomorfelforgató tevékenység, de csak nagyon keveseknek van
rá lehetőségük. Nagyobb mennyiségben fehérje-feldolgozókban, nagyobb
állattelepeken fordul elő. A gyűjtésnél fontosabb, hogy hogyan lehet tárolni a
megvásárolt csontit. A dolog nem bonyolult, mert ha csak egy-két napig
szükséges tárolnunk őket, akkor megteszi egy hűvös garázs vagy ami még jobb,
egy igazi pince is. Ha hosszabb ideig, akár hetekig is el akarjuk tartani őket,
akkor jobb a hűtőszekrényben próbálkozni. Minél közelebb van hűtőgépben
uralkodó hőmérséklet a 0 °C-hoz annál tovább tarthatók el csontijaink
bebábozódás veszélye nélkül. De csak friss, áttetsző bőrű állomány tárolható
hetekig. Az ilyenek felismerhetőek a szürke táplálék foltjukról, amely a
bábozódás és a légy kifejlődésének a tápanyagtartaléka. A csontkukac
tenyésztése nem bonyolult, ami abból is látszik, hogy a legnehezebb része a
szomszédokkal való jó viszony megőrzése. Ugyanis csendes, de annál szagosabb
tevékenység. Egy-két liter előállításához még különösebb felszerelés sem kell.
Megfelel egy tejes rekesz, amit olyan helyen kell elhelyezni, ahol nem ázik be
és a macskák nem férnek hozzá. A peterakáshoz bőven elég egy fél kilónyi
kibelezett apró hal, amire jó esetben pár óra alatt elegendő petét raknak a
legyek. Ezután legegyszerűbb fűrészporos takarással megakadályozni a további
peterakást. A nyári melegben már 24 óra alatt megmozdul a tenyészet, amit
másnap már etetni kell, mert táplálék híján megszökik az egész állomány. Egy
liternyi kifejlett csonti előállításához kb. 3 kilogramm halra van szükség,
tehát látható, hogy ez sem kifejezetten olcsó és a munkája sem éppen felemelő.
A csonti tenyészetből a tiszta, horgászatra alkalmas csontkukacokat fűrészporos
mászatással, fürdetéssel, rostálással lehet kinyerni. A tavaszi csontit szinte
csak napokig, míg a késő ősszel tenyésztettet akár hónapokig is tárolhatjuk a
fentebb említettek figyelembevételével.
Ha a lehűtött
csontit nejlonzacskóba tesszük, és a levegőt kipréselve szorosan lezárjuk őket,
akkor a kómába esett csontkukacokat 1-2 napig károsodás nélkül is kis helyen
tárolhatjuk hűtőben, hűtőtáskában. A mozdulatlan, élettelennek tűnő csontik, ha
tárolás közben nem melegedtek fel egyszer sem, akkor szobahőmérsékleten vékony
rétegben kiterítve 1-2 órán belül beindulnak, felélednek. A csontkukacot
általában egy meglehetősen érzékeny úszós készségen szokás felkínálni. A
várható halak méretétől függően a zsinór vastagsága általában 0,08 és 0,16
közötti. A horog leggyakrabban 16-os vagy 14-es, néha indokolt lehet valamivel
nagyobb is, de a specialisták néha kisebbeket is felkötnek. Fontos, hogy a
horog mindig éles legyen, mert csak a hibátlan hegyű horoggal tűzhető fel a
csonti "kabátba'. Ez azt jelenti, hogy a horog szinte csak érinti a
csontit, amely így virgoncan és tartósan mozog, növelve a halak kapókedvét.
Helyesen akkor tűzzük fel a csontit, ha nem a hegyes, fej felöli végén, hanem a
tompább felén, a két lélegző nyílás mellett szúrjuk meg. Télen és kora
tavasszal gyakran fordul elő, hagy még a nagyobb dévérek is szívesen kapnak az
egy szem csontira. Ha nyáron azt tapasztaljuk, hogy a kisebb vagy nagyobb
csonti csokorból az eredménytelen bevágások után rendszeresen csak egy van
szétroncsolva akkor próbáljuk meg ilyenkor is az egy szem nagy csontit. Érdemes
kipróbálni, hogy a friss, gyakran cserélt csontira mennyivel több és
határozottabb kapást lehet elkönyvelni, mint az élettelenül lebegő agyongyötört
csontira. És többe sem kerül, legfeljebb nem dobunk ki annyit a horgászat végén.
Pontyhorgászok
készíthetnek egészen nagy csonti csokrot a következő módon. A bojlis csalizás
mintájára egy egyes számú pontyozó horog öblébe kössünk 0,12-es fonott zsinóron
egy vékony húsú hatos vagy nyolcas horgot 2-3 centiméteres előkén, amire akár
10-12 nagy csonti is feltűzhető. Ilyen módon a fenekező szerszám vastagabb
zsinórjához is megfelelően erős horgot használhatunk és a csontit is kevésbé
roncsoljuk.
Trágyagiliszta:
A sokak által
csak vörösnek emlegetett trágyagiliszta nemcsak a horgászok, hanem a halak
között is listavezető a csaliféleségek között. Szinte nincs olyan halfajunk,
amelyik nem fogható vele, de compóra, nagy dévérre, sügérre és a tilalom előtti
kősüllőzésre vagy törpézésre nélkülözhetetlen csali. Népszerűségét növeli, hogy
nemcsak sokoldalú csaliféleség, hanem egyszerűen beszerezhető, jól tárolható,
és ha valakinek lehetősége van rá, még könnyűszerrel szaporítható is. Csaliként
való felhasználásában korlátot csupán a nem túl nagy mérete jelent, mert még a
kifejlett példányai sem nagyobbak 6-7 centiméternél, átmérője pedig maximum 3-4
milliméter. Félreismerhetetlenné az a sárgás váladék teszi, amelyik nemcsak a
horogra tűzéskor, hanem már érintésre is megjelenik a testfelületén. Ez a nem
éppen kellemes illatú váladék a halakat nem zavarja, sőt egyesek szerint táv
csali hatása van. Ezt kihasználva, akik tehetik nemcsak a horgukra, hanem az
etetőanyagukba is kevernek belőle. A táv csali hatás fokozására az etetőanyagba
keverés előtt a kevésbé gusztusos, de annál hatásosabb felaprítást is elvégzik.
A trágyagilisztát viszonylag egyszerű gyűjteni, mert nem kell mást tenni, mint
az életteréül szolgáló trágyadombból egy vasvillányit ki kell fordítani és a
tyúkoknál gyorsabban összeszedni őket. Jó lelőhelye a papírgyárak környékén
található papíriszap is, de nagyon nagy tömegben fordulhat elő a földi ásott
silógödrökben, kendergyári hulladékhalmokon, de szeszfőzdék mellett
megtalálható törkölykupacokban is. Ez utóbbi helyen egyébként valamivel
apróbbak, vörösebbek, és ami nem utolsó, nagyon virgoncak a giliszták. Bánják
is azt a kulcsi dévérek és marnák! Ha már a vörös mozgékonyságáról esett szó,
akkor meg kell említeni, hogy akár saját gyűjtésű, akár vásárolt gilisztáinkat
is feljavíthatjuk a kávézaccos doppinggal. A trágyagiliszta eltartása nem
bonyolult, nem igényel még hűtőszekrényt sem, de arra vigyázni kell, hogy tűző
napra ne kerüljön a tárolóedényük. Otthon tartsuk őket hűvös, de mindenképpen
árnyékos helyen és rendszeresen ellenőrizzük, nem száradt-e ki túlságosan a
földjük. Ha tehetjük, akkor a horgászataink alkalmaival is viszonylag nagyobb
edényben vigyük őket magunkkal, mert a fel nem használt példányokat így nagyobb
biztonsággal tudjuk életben tartani és tovább tárolni. Ha a tárolást hosszabb
időre tervezzük, akkor rendszeresen gondoskodni kell a giliszták táplálásáról
is, ami megoldható a már említett kávézaccal, vagy konyhai zöldséghulladékokkal
is. Tapasztalataim szerint egy l5-20 literes edényben már nemcsak tárolható a
trágyagiliszta hanem szaporítható is. A trágyagilisztával szinte teljesen
egyenértékű az üzemi körülmények között szaporított, a horgászok által bio gilisztának
nevezett gilisztaféleség. Ezek a giliszták valójában szelektált, mindig egy
adott hulladékra tenyésztett törzsek. Azok a tenyésztők, akik rendszeresen
akarnak csaliként gilisztát értékesíteni, a megfelelő tartási körülményekkel és
etetéssel biztosítani tudják, hogy virgonc, a szélsőséges tárolási
körülményeket is elviselő, jó horgászgilisztát állítsanak elő. A trágyagiliszta
horogra tűzésének több módja ismert. Nem a legszerencsésebb, de gyakran
alkalmazott módszer, amikor a gilisztát több helyen átszúrva egy giliszta csomót
képeznek a horgon. Ha azt akarjuk, hogy mozgásával is felhívja magára a
figyelmet, akkor ne szurkáljuk agyon. Vagy akasszak a horogra a fejvégnél, vagy
vezessük a horgot a test közepén végig úgy, hogy a horogszárat teljesen
eltakarja, két vége pedig maradjon szabadon. Ez utóbbi csalizási módhoz
célszerű gilisztahorgot alkalmazni, aminek a szárán is van szakáll éppen a
giliszta lecsúszásának a megakadályozására. A horog mérete nyugodtan lehet
hatos vagy nyolcas, de
mindenféleképpen
igazodjék a módszerhez, a zsinór vastagságához. Ha tehetjük inkább úszós
készségen kínáljuk fel a trágyagilisztát, és állítsunk olyan eresztéket, hogy
ne tudjon a fenékiszapban elbújni. Ha márnára horgászunk, és a fenekező
módszert választottuk, akkor csalizzunk a következő módon. Egy nagyobb
trágyagilisztát az egyharmadánál húzzunk a horogszárra, majd egy másikat két
helyen akasszunk a horogra, a horog hegyére pedig tegyünk egy szem nagy
csontit. A húszas-huszonötös zsinórra ebben az esetben négyes vagy akár kettes
számú horgot is köthetünk.
Aki nem riad
vissza a téli horgászattól sem, az ilyenkor apró trágyagilisztával finom úszós,
vagy rezgőspicces fenekező készséggel, akár pár kiló keszeget is foghat
kövezések visszaforgóiban, de ha kis szerencsével és némi helyismerettel rátalál
valaki a kősüllők tanyájára, akkor a trágyagiliszta nagyobb példányait kell
elővenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése