Az etetés és az etetőanyag színe
A horgászat egyik alapvető szabálya,
hogy a horgásznak ismernie kell az etetés technikáját. A legjobb etetőanyag
önmagában kevés a sikeres horgászáshoz. A halak életük jelentős részét, a
táplálékuk felkutatásával töltik, általában mindenevők. A vízben lévő,
természetes táplálékok nyújtják számukra a fő eledelt.
Különböző tapasztalatok bizonyítják,
hogy a természetes táplálékot, mesterséges táplálékkal kiegészítve egészen
kedvező eredményeket érhetünk el. Továbbá az is bizonyított, hogy a
rendszerességnek köszönhetően a halak helyhez szoktathatóak, úgynevezett
feltételes reflex alakulhat ki. Ha a takarmány a nap meghatározott órájában,
rendszeresen kerül a vízbe, a halak már szinte az etetőhelyen várják a. A
magvakat érdemes főzni, előáztatni vagy darálni, mivel a halak az előkészített
tápanyagot jobban értékesítik. Sokmennyiségű takarmányt, azonban nem ajánlott
használni, ugyanis a vízben gyorsabban bomlásnak indul, mely oxigénhiányt
eredményezhet, így a halak elkerülik az etetőhelyet. A horgásznak rendszeresen
ellenőrizni kell, hogy a halak felvették-e a táplálékot, ezzel elkerülhető az
oxigénhiány kialakulása, valamint a vízszennyezést is megakadályozhatjuk. Abból
a szempontból is hátrányos lehet a túletetés, hogyha a halak eltelnek az
etetőanyaggal, a horog érintése nélkül fognak távozni.
Az etetés megkezdése előtt figyelembe
kell vennünk, hogy álló vagy folyóvízben horgászunk-e. Folyóvízben mindig olyan
etetőanyagot használjunk, amelynek erősebb az ellenálló képessége, lassabban
oldódik, ugyanis a sodrással minden esetben számolni kell. Állóvíznél ilyen
veszély nem fenyeget.
A sikeres horgászat érdekében a meder
adottságait is mérjük fel, kár lenne olyan helyekre táplálékot szórni, ahol a
horgunk folyamatosan ellenállásba ütközik.
Az etetési módszerek kapcsán, sok
vitakérdés merül fel, amelyekre nem lehet konkrét választ adni, hiszen minden
tóban, folyóvízben más-más halak élnek, melyek eltérő módszereket igényelnek.
Egy azonban mindegyikre igaz, egy jól népesített vízben az éhes hal a
természetes táplálékon kívül mindent elfogyaszt, amihez hozzájut, egy
halszegény vízben azonban sok türelemre van szükség, még akkor is, ha az egyik
legkedveltebb etetőanyag vagy csali csüng a horgászbotunk végén.
A jégolvadás után, ahogy a víz
melegszik, kezdjük a fekete, piros, majd folytassuk a sötétbarna, barna és
sárga etetőanyagokkal. A sárga színekkel a vízhőfok szerint már elérkeztünk a
beállt, meleg hőmérsékletű vizekhez – június, július, augusztus. Az év második
felében az etetőanyag-színekkel ugyanúgy próbálkozhatunk visszafelé, a sárgától
indulva a barna, sötétbarna, piros és fekete etetőanyagokkal. Ez a színskála a
víz hőmérsékletéhez igazodik.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy
hideg, felmelegedő vagy lehűlő vizekben jó a meder színével megegyező, vagy
attól kis mértékben eltérő színű etetőanyag. Beállt hőmérsékletű vizeken a
halak érdeklődését kelthetjük fel a meder színétől eltérő színű étellel.
Alapigazság, hogy a meleg vizekben az apró testű halak a sötétebb (sötétbarna),
míg a nagyobb halak a világosabb (világosbarna, sárga) színeket kedvelik.
Nagyobb testű halakra, lehűlő vagy felmelegedő vizekben a víz hőfoka miatt
eredményesen próbálkozhatunk a megszokottól eltérő színű (fekete, piros,
sötétbarna) etetőanyagokkal, míg meleg hőmérsékletű vizekben az etetőanyag
színének a meder színétől való eltérését fordíthatjuk saját javunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése