A picker jelentősége, a hétköznapi horgászatban!

Szeretném megosztani tapasztalataimat, azokkal a horgásztársaimmal, akik akkor is halat akarnak fogni, amikor más nem fog, és egyben lehetőséget kínálok azoknak, akik eddig a fent említett horgászmódszert művelték. Egy olyan horgászmódszert fogok bemutatni amelyet, ha megfelelően alkalmazunk, akkor garantáltan nem fogunk hal nélkül távozni a partról!

Mindenek előtt fontos megemlíteni, hogy a fent említett horgászmódszert űző horgásztársak, sokszor azért nem fognak halat, mert a pontyok és a keszegek inkább kijjebb, közelebb a parthoz lakmároznak, mert ott sokkal több a táplálék, mint bent a meder mélyebb vizeiben. Gyakran, elég maximum 30-40 m-re horgászni a parttól, főleg olyan helyeken, ahol medertörések találhatóak a partközeli sávban vagy esetleg ott, ahol már ilyen távon is mély víz található. Itt a halak már biztonságban érzik magukat, és bátran táplálkoznak, esetleg télen még vermelnek is.

Nem árt az elején tisztázni, hogy picker mit is jelent valójában? Olyan finomszerelékes horgászeszköz, amely a fenekező horgászat legfinomabb változatát teszi lehetővé. A kapást nem egy plusz kapásjelző karika vagy csipesz közvetíti, hanem a rendkívül finom érzékeny spicc. Ezen a legapróbb rezdülések, apró jelzések is látványosan nyomon követhetők. Érzékenysége felveszi a versenyt a legfinomabb úszós horgászattal. Először ismerkedjünk meg a kellékekkel. A legfontosabb kellék természetesen a bot. A jellemzői a következők: Leggyakrabban használt méretek 2,7 és 3 m. Anyaga a legegyszerűbbeknek üvegszál. Ezt követik a kompozit botok, amely a következőképpen születik, ötvözik a rugalmas és erős üvegszálat, a könnyű és szintén erős karbon szállal. A "legdrágább" és legjobb minőségű botok azonban, mind egytől egyig karbonból készülnek. Gyűrűzette, a legolcsóbb botoknak is általában SIC vagy SIC II. A kettő között annyi a különbség, hogy az egyik teljes keresztmetszetében Szilícium Carbidból (rendkívül kopásálló anyagból) készül, míg az utóbbi gyűrű külső felületén található csak ez a nemes anyag. Dobósúlyuk ritkán van feltüntetve a boton. Ez általában 10-40 gr, de a legerősebb sem haladja meg az 50 gr-ot. Hiszen ha e fölé lép, akkor már nem is picker, hanem feederbot. Erről azonban majd később esik szó. A pickerbotok általában, a mai botárakhoz mérten nagyon olcsók, így nem kell több tízezer forintot kiadni, de sokszor még tízezret sem, hogy birtokba vehessük első, kiváló minőségű, rezgőspicces botunkat. Ezek a kiváló halfogó eszközök készülnek mind teleszkópos, mind több részes kivitelben. A teleszkópos pickerbotok nagyon kicsire összecsukhatóak, így akár egy hátizsákba is befér legalább kettő. A bot lelke a spicc. Spicceik, amelyekből általában 3 jár a bothoz, nagyon érzékenyek, szinte lehetetlen leszakítani velük, még a legvékonyabb előkéket is. Ezek az érzékeny kapásjelzők lehetővé teszik, hogy sokkal kisebb arányban veszítsünk halakat, ill. hibázzunk el kapásokat, hiszen, ha a hal megpróbál meglépni, ill. csak egyszer-egyszer hirtelen meghúzza a horgot, gyakran magát akasztja meg a spicc hajlítgatása során.

Kisebb, szűkebb helyeken is el tudjuk helyezni a rövid botokat, és könnyen tudunk még úgy is dobni velük, hogy egy fa ága magaslik fölénk. Mivel rövidek, nagyon könnyen kezelhetőek is. Nem utolsó sorban pedig lehetővé teszik a legfinomabb felszerelésekkel történő horgászatot. Egy jól összehangolt pickeres felszereléssel, akár 40-50 m-t is dobhatunk, amely nagyon sok esetben elégnek bizonyul, főleg a mélyebb tavakon. De nem szabad elfelejteni, hogy a pickerbot alapvetően nem távdobásra készült. A  30 méter körüli  távolság  tekinthető az ideálisnak. Természetesen nincs olyan bot, aminek ne lennének hátrányai is. A mérlegelés szempontjából fontosnak tartom ezeket is megosztani horgásztársaimmal.

Ezekkel a botokkal nem érhetők el az 50 m-nél távolabbi helyek. Nagyon kell ügyelni a dobásoknál, hogy a spiccnek megfelelő súllyal dobjunk. Nem ajánlott hozzájuk a túlságosan vastag 0,20-as, vagy még vastagabb zsinór. Nem ajánlott fonott zsinór alkalmazása sem. A hagyományos, "kemény botokon" felnőtt horgászok dobótechnikája itt nem alkalmazható. Lassabb tempóban, folyamatosan gyorsulva kell a végszereléket útjára indítani. A hirtelen, gyors "csapó dobás" nem alkalmazható, a bot rugalmassága, hajlékonysága miatt. A gyűrűk száma, és mérete miatt a zsinór kifutása kis mértékben ugyan, de fékezve van. A bot spicce fokozott figyelmet, és törődést igényel, hiszen ez a bot lelke. Általában nem szállíthatóak felszerelve, a spicc esetleges sérülése miatt. Ismerkedjünk meg a szerelék másik fő elemével, az orsóval .Az orsóval szemben, amely a felszerelésünk másik fontos eszköze, első számú követelmény, hogy nagyon jó, precíz fékje legyen, és lehetőség szerint rendelkezzen harci fékkel, hiszen egy nagyobb hal akasztásakor a bot azonnal U alakba hajlik, és ilyenkor bizony nem árt egy jó fék, hogy a hal kirohanásait ki tudjuk vele védeni. Nem kell, és nem is tanácsos túl nagy orsót tennünk egy pickerbotra, mert nem lesz összhangban a szerelés. Az ideális orsóméret a 30-as. Célszerű az orsó dobját teljesen feltölteni, hogy könnyebben peregjen le a zsinór, ezzel is könnyítve a dobást. A főzsinór zsinórvastagsága 0,14-0,18 mm méretekig terjedhet a dobótávhoz igazodva. Nem célszerű fonott főzsinórt használni, mert nem növeli kellőképpen a dobótávot, és a bot sérülésének az esélye is nagyobb. Mivel ez a módszer a finom szerelékes horgászat része, és a bot dobósúlya sem teszi ezt lehetővé, nem tanácsos hatalmas, ólmozott, etetőkosarakat használni, hanem lehetőség szerint kisebbet minél könnyebb ólomnehezékkel, esetleg a nélkül. A legbeváltabbak számomra a lyukacsos műanyag csonti kosarak. Amelyekbe etetőanyaggal kevert csontkukacot szoktam tenni. A halfogás esélyei azonban egyértelműen növelhetők, ha etetünk. Ezt ne súlyos etetőkosarakkal, hanem egy etető csúzlival végezzük. Így felszerelésünk további elengedhetetlen kellékévé válik egy jó csúzli, amellyel kényelmesen ellőhetünk 30-40, esetleg 50 m-re is.

Még egy pár szót említenék az etetőanyag mennyiségéről, mert az etetőanyag árak manapság eléggé elvadultak, és nincs annál nagyobb méreg, amikor a drága etetőanyag fele megmarad, a következő horgászatra, esetleg megromlik, és kénytelenek vagyunk a kukába juttatni. Egy délutáni, vagy délelőtti pickeres horgászatra, általában 3 kg etetőanyag elégnek bizonyul. Ennél kevesebb azért nem jó, mert senki nem szeret takarékoskodni vele, több pedig a már előbb említett okok miatt nem éppen kellemes. A víz lehűlésével azonban ez a mennyiség is tovább csökken és egyre nagyobb szerep jut az élőanyagnak. Ennek a leghidegebb vízben is nehezen tudnak ellenállni a halak. Úgy gondolom, hogy dióhéjban egyelőre ennyi ahhoz, hogy egy kicsit megismerkedjünk, ezzel a kiváló horgászmódszerrel, amely szinte soha nem hagy minket cserben!

Pelletes horgászat !

No nem akarok annyira trendi lenni, mivel inkább a régi csalikban hiszek jobban, de az idei nyáron nagyon bejött a pellet. Csak úszózom, ezért gondoltam megosztom a tapasztalataimat a match botos pelletezésemről.

Amikor a csemegekukoricával már nem tudtam kapást kicsikarni, akkor váltottam át rá. Telepített vizeken, próbálkoztam, kifejezetten olcsó "diszkont" kiszerelésű ízesítetlen pellettel.Észrevettem, hogy a hal ott forog a kukoricás etetésen, de a csalit nem bántotta....

Na, ekkor kukorica le, szilikonkarika fel - bele a pellet. Egy pár marék pelletet még dobtam az úszó köré és vártam. Maximum egy-két perc telt el, és jött a kapás. Éreztem, hogy jó hal, fárasztás, szákolás, visszarakás. Megint csalizás, egy perc, kapás, fárasztás, szákolás, hal vissza. Azt is észrevettem, egy rosszul beállított ereszték után, hogy a talaj felett lebegő csalira is volt kapásom, ugyan ez kukoricánál nem történt meg. Érdekes, hogy a gyorsan oldódó kukoricapellet még vízközt is fogósnak bizonyult. Fontosnak tartom, hogy a legkisebb kapás után is etessünk újra egy marékkal, hogy helyben tartsuk a halakat.

Ízesítés tekintetében, nekem a sima kukorica pellet jött be legjobban. Igaz, hogy nem bír ki olyan sokat a horgon mint a jobban összepréselt drágább: halas, epres, stb... de lehet ezért nagyobb a halak bizalma is hozzá, mivel hamarabb felpuhul gyorsan oldódik és felhősen oszlik.

Egyébként azt is észrevettem, hogy a válogatott nagyobb pelletszemekre nagyobb pontyok kaptak. Tehát az általam favorizált csemegekukorica, egyik olcsó alternatívája lett a pellet. Praktikus, mivel nem romlik meg, a nagy zacskós kiszerelésekben még 4-5 cm. extra darabok is vannak, csalizni és etetni is kiváló, és olcsó.

2014-es pillanatképek videóként

2014

Egy-két pillanatkép videó formájában. Nézzétek meg szeretettel. Idén is várunk minden horgászni szerető gyermeket, természetet szerető és óvó gyermeket!!!

Érdekes pontyhorgászat

Sokan azt gondolják, hogy a ponty kizárólag fenék közelben kutat a táplálék után és csak is ott fogható. Amennyiben fel tudjuk csalni felszín közelbe, és ott is tudjuk marasztalni óvatos barátunkat - akkor szép sikereket érhetünk el a ponty - víz közti és vízfelszíni horgászatában. A ponty a felszínen úszó kenyérnek is csak ritkán tud ellenállni, így 1-2 horgászmódszerrel becsapható és könnyebb lehet rá a horgászat.

Angol horgászok még évekkel ezelőtt kikísérleteztek egy módszert a ponty víz-közti horgászatára. A felszerelés nem túl bonyolult: pontyozó bot mely alkalmas kb. 20-40 gramm súly eldobásához, valamint egy etetőkosárral egybeépített nagy teherbírású, de érzékeny úszó. A csali általában 10 mm. átmérőjű bojli. A módszer abból áll, hogy 20-30 méterre eldobjuk az etetőanyaggal megtömött kosarunkat, de nem fenéken horgásszunk. Viszonylag nagy felhajtó erejű (20-40 gr.) úszóra van szükségünk ami ellensúlyozza a kosár és az etetőanyag súlyát. A kosárból folyamatosan kihulló etetőanyag közelében lóg a csali és így kapásra készteti még a gyanakvóbb pontyokat is. A siker záloga az érzékeny úszó, a jól eltalált előke hosszúság (10-50 cm.) a könnyen oldódó etetőanyag és a megfelelő ízesítésű bojli. Egyébként, csalinak, nem csak bojli alkalmazható - valószínűleg a kenyérrózsa vagy a kukorica is sikert hozhat.

Sajnos horgászboltokban még nem láttam ilyen etetőkosárral egybeépített testes waggler úszót, így némi barkácsolásra lesz szüksége aki kipróbálná a módszert.

Az etetés és az etetőanyag színe



A horgászat egyik alapvető szabálya, hogy a horgásznak ismernie kell az etetés technikáját. A legjobb etetőanyag önmagában kevés a sikeres horgászáshoz. A halak életük jelentős részét, a táplálékuk felkutatásával töltik, általában mindenevők. A vízben lévő, természetes táplálékok nyújtják számukra a fő eledelt.

Különböző tapasztalatok bizonyítják, hogy a természetes táplálékot, mesterséges táplálékkal kiegészítve egészen kedvező eredményeket érhetünk el. Továbbá az is bizonyított, hogy a rendszerességnek köszönhetően a halak helyhez szoktathatóak, úgynevezett feltételes reflex alakulhat ki. Ha a takarmány a nap meghatározott órájában, rendszeresen kerül a vízbe, a halak már szinte az etetőhelyen várják a. A magvakat érdemes főzni, előáztatni vagy darálni, mivel a halak az előkészített tápanyagot jobban értékesítik. Sokmennyiségű takarmányt, azonban nem ajánlott használni, ugyanis a vízben gyorsabban bomlásnak indul, mely oxigénhiányt eredményezhet, így a halak elkerülik az etetőhelyet. A horgásznak rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a halak felvették-e a táplálékot, ezzel elkerülhető az oxigénhiány kialakulása, valamint a vízszennyezést is megakadályozhatjuk. Abból a szempontból is hátrányos lehet a túletetés, hogyha a halak eltelnek az etetőanyaggal, a horog érintése nélkül fognak távozni.

Az etetés megkezdése előtt figyelembe kell vennünk, hogy álló vagy folyóvízben horgászunk-e. Folyóvízben mindig olyan etetőanyagot használjunk, amelynek erősebb az ellenálló képessége, lassabban oldódik, ugyanis a sodrással minden esetben számolni kell. Állóvíznél ilyen veszély nem fenyeget.

A sikeres horgászat érdekében a meder adottságait is mérjük fel, kár lenne olyan helyekre táplálékot szórni, ahol a horgunk folyamatosan ellenállásba ütközik.

Az etetési módszerek kapcsán, sok vitakérdés merül fel, amelyekre nem lehet konkrét választ adni, hiszen minden tóban, folyóvízben más-más halak élnek, melyek eltérő módszereket igényelnek. Egy azonban mindegyikre igaz, egy jól népesített vízben az éhes hal a természetes táplálékon kívül mindent elfogyaszt, amihez hozzájut, egy halszegény vízben azonban sok türelemre van szükség, még akkor is, ha az egyik legkedveltebb etetőanyag vagy csali csüng a horgászbotunk végén.

A jégolvadás után, ahogy a víz melegszik, kezdjük a fekete, piros, majd folytassuk a sötétbarna, barna és sárga etetőanyagokkal. A sárga színekkel a vízhőfok szerint már elérkeztünk a beállt, meleg hőmérsékletű vizekhez – június, július, augusztus. Az év második felében az etetőanyag-színekkel ugyanúgy próbálkozhatunk visszafelé, a sárgától indulva a barna, sötétbarna, piros és fekete etetőanyagokkal. Ez a színskála a víz hőmérsékletéhez igazodik.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy hideg, felmelegedő vagy lehűlő vizekben jó a meder színével megegyező, vagy attól kis mértékben eltérő színű etetőanyag. Beállt hőmérsékletű vizeken a halak érdeklődését kelthetjük fel a meder színétől eltérő színű étellel. Alapigazság, hogy a meleg vizekben az apró testű halak a sötétebb (sötétbarna), míg a nagyobb halak a világosabb (világosbarna, sárga) színeket kedvelik. Nagyobb testű halakra, lehűlő vagy felmelegedő vizekben a víz hőfoka miatt eredményesen próbálkozhatunk a megszokottól eltérő színű (fekete, piros, sötétbarna) etetőanyagokkal, míg meleg hőmérsékletű vizekben az etetőanyag színének a meder színétől való eltérését fordíthatjuk saját javunkra.

Orsó kiválasztása, szempontok

Kezdőként rögtön jön a kérdés, milyen orsót is válasszon az ember fia, ez a kis poszt ebben segít kicsit eligazodni, összeszedni egyszerűsítve a lehetőségeket.

Orsóval minden horgászboltban Dunát lehet rekeszteni, ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük, nem beszélve a sok apró finomságról, fejlesztésről, amelyek lényegesen megkülönböztetik azokat egymástól. Az orsókat elsősorban méretük és fékrendszerük különbözteti meg egymástól, először leírom, hogy melyik milyen, aztán jön néhány tanács a választáshoz kezdő szemmel.

A fék olyan, mint az autón: több rendszerű fék van, egyik erre jobb, másik arra, lényeg, hogy az autó (orsódob) lassítson vagy megálljon, amikor kell neki.

Alapvetően négy fékrendszerről beszélhetünk, fejlettségi, megbízhatósági és árbeli sorrendben ezek a hátsó fék, első fék, nyeletőfék és harci fék.

Hátsó fék

Az orsó hátsó részén egy kis elfordítható gombbal állítjuk a fékerőt, amely a benne található kisméretű lamellák szorításával lassítja a dob forgását. Mivel a lamellák kicsik, a fékerő kevésbé érzékenyen állítható, előnye, hogy könnyen hozzáférhető, kényelmes a használata fárasztás közben is. Felismerhető az ilyen orsó az orsó hátulján lévő árva tekerőgombról.

Első fék

A fék az orsó elején található, a lamellák nem az orsóba, hanem magába a dobba vannak beépítve. Finoman, precízen állítható a fék szorítóereje, méretéből és kialakításából fakadóan nagyobb igénybevételt bír ki, mint a hátsó fékes társai. Hátránya (ez azért megszokás kérdése), hogy fárasztás közben kicsit kényelmetlenebb az állítása az elhelyezkedés miatt. Felismerhető arról, hogy hátul nincs tekerőgomb, cserébe elöl van.

Nyeletőfék

Kettős fékrendszer. Az orsó alapvetően elsőfékes rendszerű, azonban bele van építve egy hátsó fék is. Alap helyzetben az orsó elsőfékesként viselkedik, azonban sokszor szükség lehet arra, hogy "magára hagyjuk" a botunkat anélkül, hogy kockáztatnánk, hogy egy erősebb hal kirángatja a tartóból egy vehemens kapással. Éjszakai horgászatnál nagyon hasznos, illetve akkor is, ha a másik botunkkal éppen fárasztunk, vagy épp WC-re megyünk. Az orsó hátsó részén található egy tekerőgomb, illetve felette egy fel-le billenő kapcsoló, amivel be- és kikapcsolható a nyeletőfék. Bekapcsolása után az orsó saját első fékje kiiktatásra kerül, és a hátsó gombbal tudjuk a nyeletőfék erősségét szabályozni. A lehető leglazábbra kell állítani, hogy a kapásjelzőnk még ne húzza le, de ha hal akad a horogra, akkor érzékelhető ellenállás nélkül tudja vinni a zsinórunkat, ameddig akarja. Ha ilyenkor kapásunk van soha nem szabad berántani a botot, először MINDIG ki kell kapcsolni a nyeletőféket, különben csúnyán lefut egy méter zsinór a dobról egy mozdulattal az orrunk elé begubancolódva. A kikapcsolás vagy a váltókar kézi visszakapcsolásával, vagy az orsó hajtókarjának 1/4 vagy 1/2 fordulatával történhet, ekkor egy határozott kattanással észleljük, hogy kikapcsolt, és beránthatunk, kezdhetjük a fárasztást. Felismerhető a két fékről, és a kapcsolóról a hátsó fék felett.

Harci fék

Módosított hátsó fék rendszer. A fék erejét a hátsó tekerőgombbal állítjuk, ami felett található egy billenő kar, amely balra húzva lazítja, jobbra pedig feszíti a féket, ezáltal menet közben egy rendkívül finom állítást tesz lehetővé. Felismerhető a hátsó fék előtti billenő kapcsolóról.

Kiválasztás szempontjai

Első és legfontosabb a méret. az orsókat a dobméretük alapján 20-as, 30-as, 40-es...stb méretben árulják (durva becsléssel: 40-es orsóra 40-es zsinórból 100 méter fér a dobra). A dob mérete három dolgot determinál: azt, hogy mennyi zsinór fér el rajta, azt, hogy milyen gyorsan tud letekeredni arról dobáskor, illetve azt, hogy hány hurok képződik a zsinóron. Ezek alapján kiválasztáskor tudnunk kell, mire akarjuk majd használni. Ha kis távolságra úszózunk, pergetünk, akkor egy 20-as, 30-as orsó ideális választás lehet, hiszen nem kell túl sok zsinór, és nem kell meghajítani a 100 métert sem vele. Ha fenekezünk, messzebb kell dobálnunk, akkor 40-től felfelé érdemes gondolkodni, 100 méter környéki vagy feletti táv esetében 60-70-es orsó ideális választás lehet.

Második szempont a fékrendszer, jelenleg legnépszerűbbek az első fékes és nyeletőfékes orsók, a legnagyobb választék is ezekből található.

Ha ez is megvan, akkor már csak az árkategóriát kell belőnünk. Lényeges, hogy lehet tökéletesen jó egy 5000 Ft-os orsó is, de a középmezőny minőség tekintetében is inkább 10.000 Ft felett található. Meggondolandó, hogy egy olcsó orsó olcsó minősége miatt hamarosan úgyis kénytelenek leszünk megvenni egy másikat: akkor már sokkal érdemesebb egy megbízható jó orsót venni, és akkor nem kell bosszankodnunk és utólag okoskodni.

Előnyök, speciális szkillek

Számos remek megoldás létezik a különféle problémák kiküszöbölésére, hiszen ez a terület is gyorsan fejlődik, kérdezzük meg az eladót ezekről mindenképp, hiszen két modell között akár döntő érv is lehet egy-egy fejlesztés, kényelmi funkció. A leggyakoribbak:

Általában a csapágyszámot mindig feltüntetik a gyártók az orsókon. A csapágy ugyebár a súrlódás csökkentésére szolgál, minél több van, annál jobb, de 4-6-nál több már általában csak parasztvakítás.Jó, ha a zsinórvezető görgő is csapágyazott, ez csökkenti a zsinór megtekeredését csévélés közben. Különféle visszacsapódás-gátló megoldások léteznek, amelyek meggátolják, hogy dobáskor a felkapó kar levágódjon, és szakadjon a szerelékünk

Végtelen visszaforgás gátló - az orsó csak a tekerés irányába tud forogni, visszafelé nem. Régebbi modelleknél több gátlási pont létezett, amelyek megakasztották a visszaforgást, ez mára oda fejlődött, hogy a holtjáték gyakorlatilag nulla lett. Fontos lehet, hiszen akasztáskor olyan erők lépnek fel, amelyeknél minden ilyen terhelés sokat számít a siker érdekében

Karbantartás

A horgászfelszerelésünk legsérülékenyebb darabja az orsó, ezért a rendszeres karbantartása nélkülözhetetlen. Ne tegyük le a földre, porba, mert az olajozott alkatrészei gyorsan beszívják azt recsegést, károsodást okozva. Téli, vagy hosszabb pecamentes időszakban érdemes óvatosan szétszedni, ehhez segédlet rengeteg van a neten, és megfelelően kitisztítani, hogy a továbbiakban is megbízható eszköz maradjon.

Javaslat az elsőzéshez

Egy 4-6 csapágyas első- vagy nyeletőfékes 40-es orsót vetetnék azzal, aki most kezdi a horgászatot.

Bottípusok

Pergető botok:

A pergető bot csak egy összefoglaló elnevezés, ezen a kategórián belül találhatók pl.: a vertikális botok, jerk botok, troling botok, jigbotok, pilk botok, shore game botok, casting botok és így tovább. A pergető botokra jellemző a kis súly, a kiváló kiegyensúlyozottság és a tartós kopásálló gyűrűzés. Hosszuk 1,65-3,30 méter közötti.

Finom szerelékes úszós botok:

Match bot: 3,60-4,5 méteres, sok és magas lábú gyűrűvel szerelt finom szerelékes horgászbot, több olyan, cél specifikus altípussal, mint a lágyabb waggleres bot, a gyors akciójú (Fast action vagy Dtick) bot, vagy a sdiderező bot. Általában steck, de lehet teleszkópos is.
Bolognai bot: kevés de hosszú bottagból álló 5-9 méter hosszú, gyűrűzött finom szerelékes teleszkópos bot, spiccrészén csúszógyűrűkkel.
Spiccbot: 2-9 méter hosszú gyűrűzetlen teleszkópos bot, amely gyors horgászatot tesz lehetővé.
Rakós bot: 7-16 méter hosszú spiccbot, amelynek a felső 3-4-5 tagja (topset) a fárasztásnál leválasztható.
Float bot: hasonlít a match botra, de általában kevesebb gyűrűt szerelnek rá, nagyobb falvastagságú, erőteljesebb. Nagyobb testű halak (márna, ponty) úszós horgászatra készül. Hossza 3,60-4,50 méter közötti.

Fenekező botok:

Feeder bot: 3,30-4,20 méteres rezgőspicces bot nagy távolságú vékony zsinóros fenekezéshez.
Picker bot: 2, 40-3 méteres rezgőspicces bot ultrakönnyű fenekező horgászathoz.
Bojlis bot: Speciális, önakasztós pontyozáshoz, 3,60-3,90 méteres hosszban.

Speciális botok:

Legyező bot: az önsúlyos zsinórokkal történő legyező horgászathoz alkalmas lágy karakterű bot, több altípussal.
Surf/beach bot: hatalmas dobástávolság elérésére alkalmas 3,90-5 méter hosszú tengerparti bot.
Uptide bot: Ugyancsak partközeli tengeri bot, a dagály áramlataiban való horgászathoz. Erőteljes bottest érzékeny, festett vagy üveg spiccel, 2,85-3 méteres hosszban, 10 libra alatti akcióval. Fenekező és úszós harcsahorgászatra, esetleg nádi pontyozásra alkalmas.
Boat bot: a parti zónában hajós horgászathoz használt 2-3 méteres tengeri horgászbot, maximum 50 librás akcióval. Nálunk kuttyogató harcsahorgászathoz vált be.
Lékbot: rövid, 50-70 centi hosszú bot, speciálisan lékhorgászathoz